Nemzeti államkapitalizmus

Mottó (komment egy nyájas olvasótól):
„Retkeskommunistáék politikája két fundamentális lépésből áll mindig: 1. Megszervezik X százmilliárd elsikkasztását. 2. Adnak a sikkasztásnak egy pozitív nevet: „rezsicsökkentés”, „keleti nyitás”, „keresztény klímavédelem”, satöbbi, hogy ráizguljanak a szavazóik. Így élünk mink, itt a szemétdombon …”

Matolcsy bankelnök, miközben a forint soha nem látott mélységekben hömbölög, s nem csak emiatt, de emiatt is vágtat az infláció, ergo, kevesebb farhátat vehet Mária néni, szóval Matolcsy bankelnök mindeközben nem azzal foglalkozik, ami a dolga volna, hanem álmodozik a Rubik-kockáról, mint amely leképezi a gazdaságunkat. Ez még mindig jobb, mint a pöttyös seggünkről való elmélkedés, de mégsem az igazi. Viszont az látszik, hogy Matolcsy, mint vérbő fideszes, költő, ami az esetében nem azt jelenti, hogy verseket fabrikál, hanem, hogy összevissza beszél ökörségeket.

Ebben is van szépség, ha röhejes is. A Rubik-kocka szerinte azért hódította meg a világot, mert tükrözi a modern élet, technológia, politika, pénz és sport működését. Én ehhez kevés vagyok, hogy értelmezzem, hogyan van benne abban a nyüves kockában a politika, de legfőképpen a magyar gazdaság. Mint már utaltam rá, betudom jegybankelnök elvtárs költői munkásságának, egy másik félmondatát viszont egyáltalán nem lehet ebbe a fiókba tenni, mert az szól az életünkről, de leginkább a halálunkról, s amely ez: a magyar gazdaság nemzeti államkapitalizmus.

No most, itt megállnék egy sóhajtásra, miközben Mészáros Lőrincre gondolok. Meg az összes többire is persze, vejjel, lánnyal, edzővel és a kismaci kunkori farkával együtt, és utalok a nyájas olvasó mottóul választott gondolatmenetére erre az esetre, amikor is a kedves vezető a nemzeti tőkésosztály kistafírozását jelölte meg célként. Ez azt jelenti, mindent ellopunk, még azt is, ami le van betonozva. Csöndesen megjegyzem egyébként, hogy szakértő elmék a létező szocializmus gazdaságpolitikáját nevezték államkapitalizmusnak, és láttuk, annak mi lett a vége.

Ennek is az lesz, csak idő kérdése. A kapitalizmusban ugyanis verseny van, ami a jobb, olcsóbb, szebb etc. munkavégzésre vagy termékre ösztönzi a kapitalistát, különben megdöglik. Az államkapitalizmusban verseny nincsen, itt a kedves vezető osztogatja a köz pénzét, sőt, arról is gondoskodik, hogy a versenytársak lehetőleg csődbe menjenek, rájuk küldi a NAV-ot és más cuki kurvaságok. No most, így a nemzeti nagytőkés rohadt gazdag lesz, annyira, mit a Zuckerberg, de annak érdemei nélkül. Ilyenkor hivatkozik a nemzeti nagytőkés istenre és a haverjára, aki Orbán.

Mindez veszélyes a nemzeti gazdaságra nézvést, mert azzal jár, ha a nemzeti nagytőkés egyszer csak azzal szembesül, hogy isten és a haverja – aki Orbán – már nem tömi a zsebét érdem nélkül, abban a pillanatban bukik el, csődöl be, s más közgazdasági zuhanási fogalmak. Ez olyan biztos, mint a kétszer kettő, viszont akkor már minden a nemzeti nagytőkésé lesz, az egész nyüves ország, és úgy kell majd visszavenni tőle erővel és noszogatással. Nevezhetjük ezt akár vagyonelkobzásnak is. Egyébként, ha Rubik volnék, meg kocka, tiltakoznék, hogy egy Matolcsy engemet a szájára vegyen.

Ugyanis abban van gondolat és ihlet, minden benne van, ami egy kapitalistát és a termékét sikeressé tehet, míg egy térkőben ilyen nincs, bár az is kocka alakú, de abból is meg lehet gazdagodni minálunk. Hogy mutassam a különbséget, az Agymenőkben Rubik folyamatosan jelen van, Sheldon még Leonard esküvőjére is meghívná Stephen Hawkinggal együtt, míg és ellenben Mészárosról egy rohadt szó nem esik, hiába tudná felvásárolni már egész Hollywoodot is akár. Buborékokról nem szoktak megemlékezni, mert gyorsan elpukkannak, csak az a baj, hogy ez az egész életünk. Benne ülünk a buborékban úgymond szügyig.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum