Agymosó Masa agymosodája

A Futrinka utca végében a Vakegér kocsma és Szorgos Hörcsög ABC között volt található Agymosó Masa néni mosodája, amely az Agypatyolat nevet viselte már mosómedvék nemzedéke óta. Ott nyikorgott a szélben a cégér, amely egy agy volt, amint Masa néni épp gyökérkefével súrolja, és csupa hab minden.

Jól ment a bolt mostanában, amióta a Fiatal Denevérek Szakszervezete vette át a hatalmat a Futrinka utcában, és az elejét meg a végét drótkerítéssel zárta le, hogy mindenféle turbános alakok, egerek, hangyák és katicabogarak be ne tehessék a lábukat. Ott éheztették őket a sarkon, kiguvadt a szemük, ahogyan a fődenevérek púpos kosarakkal cipelték a kaját a Szorgos Hörcsögből, és a képükbe vigyorogtak.

Az aldenevérek viszont házról házra jártak az utcában, begyűjtötték a lakók agyait, kis zacskóba tették, és vitték Masa nénihez. A szerencsétlenek, akik az agyukat mosásba adták, illetve elvették tőlük, ha akarták, ha nem, zombik lettek a tisztítás idejére, de, s ez volt a borzasztóbb, a visszakapott agyukkal sem lettek különbek. Kiveszett belőlük az élet, csak a hypóval elegyes Coccolino szagú fejük emlékeztetett arra, hogy valaha gondolkodtak is, de most már nem.

Egy nagymosás ugyanis felért egy lobotómiával, nemcsak kipucolta az agyakat Masa néni, hanem ki is vasalta simára és élire, mint a Berki heréit. Akinek így kezelték az agyát, olyan is lett, mint a kopasz celeb, és ők voltak többen. A fél Futrinka utca gyúrt, az izmait mutogatta, futballozott, hogy egymás talpára léptek. Néhány szemüveges hangya járkált csak könyvvel a hóna alatt, de aztán már ők sem, ki sem léptek az utcára, félvén, hogy a hypo-Coccolino kombós tömeg eltapossa őket.

Ilyen volt az élet az utcában. Most is egy denevér érkezett – fődenevér lehetett, mert huszárkabócák óvták karddal meg sisakkal -, kezében egy zacskó aggyal. Nagy bajusza volt ennek a denevérnek, fehér-boglyas, lóbálta a zacskó agyat, és köszönés nélkül verte a mosoda pultját, hogy szolgálják ki őt, de most rögtön. Így volt szokva.

Masa néni érkezett is, a mancsát törölgette, szemüvegét igazgatta és kérte az elnézést, de a bajuszos oda sem hederített, kicsapta a pultra az agyakat és nagymosást kért, fertőtlenítést meg dupla vasalást, mert, mint mondta, ezeknek a tulajdonosai különösen veszélyes alakok. Filozófusok, írók, részeges bölcsészek és nagypofájú gimnazisták.

Ezt előadta, és rögtön támadni is kezdett. Mint ordítva mondta Masa néninek, nézzen oda, hogy miket töltöget az agyakba, mostanában a kilúgozottak egyáltalán nem a migránshangyáktól félnek, hanem a klímaváltozástól. Vigyázzon, mondta Masa néninek, mert könnyen idomárok kezében találhatja magát meg az egész családját, és elviszi őket a cirkusz, hogy vissza sem jönnek soha már.

Masa néni azonban nem riadt meg a nagy pofájától, mutatta az árjegyzéket, amelyen nem szerepelt semmiféle agyfeltöltés, csupán tisztítás, mosás, lúgozás, fertőtlenítés, vasalás és gombfelvarrás. Átmutatott az utca túloldalára, ahol nagy neonfelirat világított, „Agyformázás, agyfeltöltés”, alatta meg, „Mindent beadok, mindent beteszek”, és érthetetlen módon egy feszület, futball labdával.

A bajuszos a kíséretével átzúdult az úton, majdnem elütötte őket egy szamárfogat, berúgta az ajtót és ordított volna, de elakadt a szava. Ott állt egy totyakos alak foszöld ingben, szalmakalapban, és tölcséren át egy kereszténység feliratú üvegből öntött épp egy agyba. De sorakoztak ott még üvegek futball, stadion, család, migráns, Soros és Gyurcsány feliratokkal is. Balról az üres agyak, jobbról a telitöltöttek, és a totyakos munka közben furcsán nyalogatta a száját.

Te? Viktor! – kérdezte a bajuszos megdöbbenve, de az nem lepődött meg. – Ki a tököm? – kérdezett vissza – Esetleg a Habony, a Kovács meg a Rétvári. Ne bámulj, itt a kész áru, vidd, sietni kell, mindjárt választás. – Ennyit mondott csak, és fütyörészve töltögette tovább az agyakat, kint az utcán meg a zombik épp készültek fölzabálni egymást. Gyönyörű egy nap volt, azt meg kell hagyni.