Nagyon frappáns összegzést találtam már tegnap a Medve látogatásáról itt a szájberen, hogy aszondja: Putyin jött, gázt ígért, beszólt az ukránoknak, és elment. Később tüzetesen átnyálazva a történelemnek szánt dokumentumokat, kiderült, hogy sokkal többről valóban nem beszélhetünk.
A pofavizit lényegét tehát abban ragadhatnánk meg, hogy Orbán úr megveregethette a saját vállát, és a világ elé tárhatta fixa ideáját, amely abban összegezhető, hogy na, ki a fasza gyerek? Ez jár a fejében minden reggel, midőn a tükör előtt szőrzetét vakarássza, akárha Narkisszosz, magyarul Narcissus, mint az már elég régen kiderült.
Viszont mindennek ára van. Ennek, hogy egyetlenünk eljátszhassa a palotapincsi szerepét az, két napra szétbaszták a jégbe ájult Budapestet, hogy konvojosast játszhassanak, valamint uszkve hárommilliárd forint az adófizetők zsebéből, akiknek már minden teljesen mindegy.
A summa két tételből áll. Szerdán derült ki hirtelen, hogy Pártunk – következésképp O. V – kettő egész nyolctized milliárdot szán országában ortodox templomok generálozására, illetve egy új megalkotására. Urunk ugyanis a stadionok építésén kívül imahelyek létrehozásában is jeleskedik, ez a szexepilje neki.
Most épp azt mondja a kormányhatározat, hogy újuljon meg az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus) budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony ortodox székesegyháza, a miskolci Szentháromság ortodox templom és a tokaji Szent Miklós ortodox templom. Valamint épüljön egy új Hévizen.
Úgy lehetett ez, hogy miniszterelnök úr kedden este törte az ő ezüstös veretű üstökét, hogy mit kínálhatna desszertként tartótisztjének, aztán ezt bírta kiötölni. Reggelre pedig a szorgos manócskák meg is alkották azt a kurva határozatot, másnap pedig kékszegélyű kistányéron nyújthatta át, mondván: parancsoljál, édes gazdám.
A bekerülési összeg elenyésző a mai magyar viszonyok között, még csak annyi sincs, amennyit a Délvidék Sport Akadémia kapott Topolyán, piszok a köröm alatt csupán. Ellenben nagyon jól példázza, hogyan megy a kormányzásnak nevezett színdarab itt minálunk. Hát így, ilyen katonásan-egyszerűen.
A másik ajándok, amit a Medve kapott, még ennyit sem kóstált, százkilencvenkettő millió volt csupán az űrkutatásra. Ám nem arra, hogy a magyar asztrofizikus újabb göncölöket fedezhessen fel, se nem arra, hogy a Mészáros&Mészáros három csavart legyártson a következő szputnyikhoz.
Szó szerint: „az űrkutatás és az űripar területén megvalósuló magyar–orosz együttműködéshez kapcsolódó diplomáciai feladatok ellátása” érdekében címkézték. Magyarán szendvicsre, ropira meg kaviárra, viszont a pénzt szimbolikus módon az európai uniós befizetésekre szánt költségvetési keretből veszik el, amit nem kell különösebben kommentálni.
De hogy örömökről is beszámoljunk: míg Putyin elvtárs Budapesten ásítozott, hogy mikor mehet már haza, nagy barátságok is szövődtek. Szijjártó külügyes – aki új frizurával jelent meg a reptéren, mint fogadóbizottság – turullábon forgó dácsájában kollégájával, Lavrov elvtárssal vacsorált. Hogy Szilvia asszony milyen menüvel lepte meg a komoly férfiakat, arról nincsen információm, de majd a Bors kideríti. Vagy a Blikk.
Vélemény, hozzászólás?