Látogatóban Alaptörvény asszonynál, valamint zsebfüzetek

Mivelhogy semmi értelme és semmi kézzelfogható következménye nincsen a gránit tulajdonságaival rendelkező – mégis porladozó – alapszar aktuális átalakításának, mindebből fakadóan ennél fontosabb dolog momentán az egész rohadt, táguló Univerzumban nincsen. A kivégző osztagok fölsorakoztak, a sötét anyag és a sötét energia immár láthatóvá vált, hogy az alapizé asztalai is beleremegnek. Ha van még ilyen valahol szerte a hazában.

Egyébként sejthettük volna, hogy ez lesz. Amikor „álamelnök” úr tárogatótól remegő kézzel szignózta az új miatyánkot, már akkor szent iratként tekintettek a mi barmaink a degenerált szövegre, amit jól mutat viszonyulásuk Szájer laptopjához, illetve ahhoz a nyúlós masszához, ami abból kifolyt. Kapásból leborultak az új totem előtt, ami cirkuszi mutatvány nagyon régen volt már, ellenben röhögni rajta máma is lehet, mégpedig nagyon.

„Magyarország számára történelmi esemény, hogy húsz év után új Alaptörvénye van, ezért a Kormány szándéka az, hogy Magyarország minden polgára a lakóhelyén is kézbe vehesse, és névre szóló formában megrendelhesse Kövér László, az Országgyűlés elnöke aláírásával ellátott ingyenes példányát, ez által biztosítva, hogy minden magyar állampolgárnak legyen lehetősége az Alaptörvényben foglalt jogok és kötelezettségek, valamint értékek megismerésére.”

Kutatásaim közben másik gyöngyszemre is akadtam, tessenek kellő kaján tisztelettel tanulmányozni, esetleg azt is mondhatnám: térdre, imára bohócok!

menem“A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint október elejéig mintegy tizenhatezer állampolgár élt a lehetőséggel, és rendelte meg az Alaptörvényt a felállított asztaloknál. 2011. október 3. napjától kezdődően a Nemzeti Hitvallás és a Magyarország Alaptörvénye című zsebfüzetek is megtekinthetőek az Alaptörvény Asztalánál, azonban a zsebfüzetek megrendelésére nincs mód. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kormányablakánál felállított Alaptörvény Asztala elérhetősége: 6000 Kecskemét, Izsáki út 8., amelyet hétfőtől péntekig, reggel nyolc és este nyolc óra között látogathatnak a Tisztelt Állampolgárok.”

Hát nem csodálatos ez az egész élet? Meglátogatni Alaptörvény asszonyságot, nála ozsonnázni, reszkető kézzel zsebfüzetet forgatva. Ám mindez csak előétel, vagy egy laza leves, hogy lefösthessem a mostani kies állapotokat, ami van nekünk. Egy hónapja szólnak a fanfárok, szemünk pedig könnytől árad, amikor Pártunk meghirdeti a testvéreim az Alaptörvényben című misét, esetleg bohózatot, kinek-kinek gusztusa szerint.

Most az alábbi stádiumban van a delirium tremens: „A kormánypártok ismételten arra kérik az ellenzéket, hogy próbálják most félretenni a pártpolitikai és egyéni hatalmi érdekeiket, és védjük meg együtt az országot a migránsok betelepítésétől. Az alaptörvény-módosítás ezért olyan nemzeti ügy, ahol nincs helye semmilyen pártérdeknek, vagy egyéni hatalmi érdeknek. November 8-án kiderül, ki akarja megvédeni Magyarországot, és ki nem.”

Ezt valami Halász János mondta, akiről fingom nincs, kicsoda, állítólag a Párt parlamenti frakciójának szóvivője. Lehet, de nem igazán érdekel. Azt is kinyilatkoztatta ez a pecás ember, hogy: „A magyar emberek egységes akarata azonban az, hogy ide ne legyen kényszer-betelepítés.”

belzebubEzen a ponton elidőzhetünk csöppet. A formállogika természetéből fakadóan tehát már megint nem vagyok magyar, és még hétmillió elmaradott társam sem. Ellenben csorbát szenved a nagyívű gondolatkísérlet, amikor azt is visongják a központi alomból, hogy aki nem szavazza meg a nyomorukat, az hazaáruló. A hétmillió sem szavazta meg, amikor nem tette tiszteletét a pállott légkörű fülkéjükben. Ergo, a hétmillió is hazaáruló, viszont aki nem magyar, annak nincs hazája, elárulnia sincs mit tehát. Viszont mégis hazaáruló. Ez csak kicsit paradoxon, de egyből értelmet nyer, ha arra figyelmezünk, hogy ez Pártunk kedvenc jelzője jó ideje már. Olyannyira közkeletű, mintha azt mondanák csupán, bakfitty. Vagy hóbelevanc.

Viszont valahogyan nem áll össze ez az egész katyvasz, fekália-keverésre azonban kiváltképp alkalmas. A ringen kívülről, jóindulatú mosolygással nézhetjük azt is, ahogyan a két náci alakulat, a Fidesz, meg a Jobbik eszi egymást, míg az egyik holtan nem rogy össze, vagy pedig összeolvadnak egy kétfejű, hermafrodita masszává. Ez a jövő nagy kérdése, mert Vona egyelőre keménytökűsködik. Ha jó akarnék lenni hozzá, akkor fölhívnám a figyelmét, menjen el egy teára Torgyán bohóchoz, aki tudna neki mesélni arról, hogyan lehet rohadt gyorsan a pöcegödörbe kerülni. De nem akarok jófej lenni, ez is megrohadhat a degenerált mozgalmával ott, ahol van.

16072901Azt mondja a muszlim-imádó: „Nem nekünk kell magyarázkodnunk, ha nem lesz meg a szükséges kétharmad. Orbán Viktornak kell majd elmagyaráznia, hogy miért ilyen fontos neki a gazdag migránsok pénze. Aki nem szavazza meg a módosítót, az hazaáruló, de az is az, aki félmegoldást támogat, és a kötvényeket meghagyná. A Fidesz most kiszámíthatatlan, mert Orbán Viktor nincs hozzászokva, hogy ne az legyen, amit ő akar. Két lehetőség van: vagy belátják, hogy amit a Jobbik kér, az erkölcsileg és politikailag is indokolható, vagy pedig Orbán Viktor képtelen lesz elfogadni, hogy most nem ő győzött. Ha így lesz, háború lesz.”

Itt tartanak most ezek ketten. Ami fejlemény nem is lenne szívem ellen való, ha mindeközben maga az ország nem képezné le a világegyetemet, és hozzá hasonlóan egyre gyorsuló iramban ne száguldana az ismeretlen végromlás felé. Mert most már az egyik visegrádi, Ivan Stefanec, aki ráadásul még kereszténydemokrata is – bemutatva, hogy nem mindenki Semjén a világon –, azt találta mondani, hogy a magyar és a lengyel kormányok belpolitikai célokra használják az EU problémáit, és a saját botrányaikról próbálják elterelni a figyelmet.

És továbbá: „A magyaroknak és lengyeleknek nincs esélyük arra, hogy komolyan megváltoztassák az uniót, ezért ajánlatos lenne visszatérniük a konstruktív európai politikához, figyelembe véve, hogy korábban már Csehország is szembefordult a varsói és budapesti kulturális ellenforradalommal.” Tehát már senkiben sem lehet bízni a jelek szerint. S amíg a két náci egymás tökeit tépkedi itt minálunk a szart habosítva, a hazaáruló organizmus mit tehet? Fogja a fütyülőjét, és már indul is a térre nyenyerészni. Míg a TEK el nem jő. Vagy a jeges.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!