Nem mentek be, mert nem mentek be. Ezt a frappáns tiltást a kis Hajós András kapta a tanító nénitől, amikor az iskolában az ebédlőbe óhajtott volna behatolni az osztálytársaival. Nem mentek be, mert nem mentek be. Ez olyan igazság, amin vitatkozni nincs mit, ám ami a színpadon így visszaemlékezve röhejes már, más fényt kap, amikor egy országot irányítanak hasonló filozófia alapján.
Pedig ez van minálunk. Ilyen értelmetlen, hülye tanító nénis dac mutatkozott akkor is, amikor miniszterelnök úr – midőn prüszköltek a kisvasútja ellen – kijelentette, ha nem tetszik, akkor meghosszabbítja a vonalat, ezt a csodát. És meghosszabbítja. Szarik ez mindenre, arra is, hogy már az Uniónak is csípi a szemét az ő játékszere.
Dafke. És érdekes folyományok is fakadnak a durcás hosszabbítgatásból. A megszületett eget rengető tervek szerint a sihuhu-pitypoty kertek alatt kóborolna, s hogy, hogysem, néhány telket ketté is szelne haladtában. Még szerencse, hogy nem a nappalin keresztül iramlana, vagy a konyhán át. A magyar mókus azonban nem szereti, ha a paprikái közt zakatol a vonat. – Érthető okokból.
Etyeken történne meg ez a csoda – ami nem Felcsút, ilyképp le van már szarva magunk közt szólván -, s amikor mindez kiderült, és a jó etyekiek fölhorgadtak, akkor a miniszterelnökség illetékes seggnyalója azt felelte nékik, hogy bekaphatják, ha nem tetszik a grandiózus elképzelés, akkor saját költségükön terveztessék át. És ott volt a pont, kibukott a rezsim hozzáállása az ő alattvalóihoz.
Így megy ez ebben az országban már hat hosszú éve. Nem csak az etyekiek kaphatják be, hanem minden keményen dolgozó kisember, az összes jobbágy. Valamit delirál Orbán úr, és akkor az lesz. Azon kívül minden mindegy. Ezt érzékeny széplelkek diktatúrának nevezik suttogva, és az istenadta meg kussol, egy kivétellel, amikor az internet kínálta ingyenpornót vonták volna meg tőle.
No, akkor magasra tartotta a nyamvadt mobilját, és elözönlötte a hidakat. Különben meg, amikor látványosan meglopták, vagy a jogait csorbították, esetleg az országot húzták ki a lába alól, akkor egy szava nem volt. Maximum a hálószobák magányában, oder a kocsmák borködös mélyiben, és suttogva szidta a rendszert, meg annak urát.
Add ide a nyugdíj-megtakarításodat! Odaadta. Elveszem a trafikodat. Elvette. Lenyúlom a földjeidet. Lenyúlta. Szétkúrom az alkotmányodat. Szétkúrta. Bezárom a boltodat vasárnap. Bezárta. Népszavazol nekem. Népszavazott. Elveszem az újságodat. Elvette. Cselédnek nevelem a kölkedet. Annak neveli. Nap, mint nap futkározol az iskolában. Futkározik. Tovább is van, mondjam még? Nem mondom.
Ez az etyeki sztori a rendszer lenyomata, a petricsészéje úgymond. Én vagyok, esetleg a cimborák, az én hatalmi és anyagi harácsom, meg még tízegynéhány lojális lófasz milliárdjai, ezen kívül pedig minden és mindenki le van szarva. Mindenki bekaphatja, terveztesse át és kussoljon. Itt tartunk most, Astana éppen még nem vagyunk, de fénysebességgel száguldunk keleti testvéreink katonás rendje felé. Ha épp nem tetszik, akkor akár be is kaphatjuk, mert az összes rohadt rigó neki fütyöl.
Vélemény, hozzászólás?