Tudom, hol vagyok, azt is, milyen gyorsan haladok, de egyszerre csak az egyikre emlékszem. Ez a Heisenberg-féle paradoxon jellemzi ma leginkább szeretett hazánkat, annak minden egyes szeletkéjét jobbról balra és balról jobbra, de leginkább föntről lefelé.
Amint a népszavazás által generált mocsokba fulladunk bele éppen, és csak az egyikre emlékszünk, hogy kilencvennyolc százalék – amely kapcsán ma az Orbán-Vona páros egymás karjaiba omlik, mint rég nem látott szeretők -, vagy a másikra, hogy érvénytelen, és ebből a kettőből nem látszik az út vége.
Illetve dehogynem, egy jóképű entrópia, amelyben már régóta ücsörgünk, és csak a hatalom és a szerzés mocskos akarása látszik és zajlik, minden más le van szarva, magunk közt szólván. Hogy a rezsim mindeközben hogyan bánik az alattvalókkal, azt most Répássy Róbert méltóságos úr bizonyította az alábbi módon.
A Korkedvezményes Nyugdíjasok Országos Érdekvédelmi Egyesülete konferenciát rendezett annak emlékére, hogy az Országgyűlés öt éve fogadta el a törvényt nyugdíjaik megvonásáról. Akkor az igazságügyért felelős államtitkár, Répássy Róbert „ingyenélő, lábát lóbáló kádárhuszárnak” nevezte a korkedvezményes nyugdíjasokat, a szolgálati nyugdíjban részesülő volt rendvédelmi dolgozókat és rendőröket.
Az egyesület vezetése úgy gondolta, hogy öt év elteltével a nagyhatalmú szájhuszár esetleg megismerkedne velük. De a magasságos a meghívás ellenére nem ment el a konferenciára. Mit is gondoltak ezek az ingyenélők. Egyébiránt Orbán sem vett részt az alapszar módosításának vitáján, amit pedig ő nyújtott be. Mint a kisgyerek, aki becsöngetett, és elszaladt.
Egészen a bajorokig futott, hogy ott mesélje a hülyeségeit biztonságról és megvédésről annak ellenére, hogy az ottani parlament egészen élénken tiltakozott ellene, de azért találtak neki helyet, ahol ötven ember előtt pofázhatott. Az il Ducét is fogadták annak idején.
Máma meg a Vona. Vele vitatja meg a világ folyását, azzal a másik szájhuszárral, aki két héttel ezelőtt lemondásra szólította fel. Igen érdekes dolgok ezek, miközben meg az ország szétrohad, helikoptereznek, lopnak, meg egyéb cukiságok, hogy a Népszabadságról most ne ejtsünk szót.
Idézni fogok, és nem találják ki kitől. Kóka Jánostól, akit megszólítottak a helikofferezés kapcsán, és aki szintén nem egy cukorfalat, de legalább összeszedetten el tudja mondani, amit akar. Mert mégse egy Kósa, ugye. Ezt írta a facebookján:
„Nem mindegy, hogy a versenypiacon megkeresett, vagy a magyar emberektől ellopott pénzen helikopterezünk. Nem mindegy, hogy tehetős emberként politikára adjuk a fejünket, vagy politikusként válunk irdatlanul gazdaggá. Nem mindegy, hogy politikusként felvállaljuk a tisztességesen szerzett vagyonunkat, vagy permanensen hazudunk, amikor kibukik, hogy többszörösét költjük annak, amit hivatalosan keresünk. Nem mindegy, hogy mi bukunk bele a saját hülyeségünkbe, vagy az újság, amelyik meg meri írni.”
És akkor a fecske csak les ki az apró fejéből.
Vélemény, hozzászólás?