„Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” Ilyen dumára nekem ötödikben a tanárnő valami nagyon csúnyát mondott volna, a mai időkben meg a szerkesztőm küldene el a jó francba. Minimum.
És akkor a mi okosaink ott a Parlamentben a két vezér óhajtására meg fogják szavazni, hogy mindez gránitszilárdságú legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Sóhajtani, és fohászkodni, hogy Istenem. Valamint irkálni ilyeneket azok számára, akiknek még nem ment el teljesen az esze a vérzivatarban.
Régóta ismert már az az orbáni szándék, hogy lebutítsa az alattvalókat. Jelentem, a kísérlet sikerült, mutatja ez a „szép szöveg” is, amelyet megalkottak. Előállítottak egy betűhalmazt, aminek értelme nincsen, ám mégis kellően emelkedett.
Ködülte, misztikus kelta tájat mutat az alföldi rónaságon. Ilyen nívón persze, hogy nincsen szükség Népszabadságra. Egyébre sem nagyon. Vezényszavakra, töketlen közmondásokra inkább. Abból ért a keményen jódógos jómunkásember, levesre telik, meg kenyérre. Meg fröccsre, hogy ne csináljon ricsajt.
Tudtuk, hogy ez lesz. De hogy ilyen hamar bekövetkezik, arra senki sem számított. A szent jobb hurcolászása, a korona úsztatása, stadionok avatása meg az alaptörvény asztala, amely előtt talpaink egymásra lépnek, mind-mind egy lépcsőfok volt a mélységbe tartó úton.
És most a saját tehetetlenségénél fogva gyorsuló iramban, secundumnégyzet iramodással hull minden a totális nihilbe bele. Olyan spirál ez, amiből visszaút nincsen. Nem létezik. A fenti, alapmicsodába emelendő idézet mutatja, hol tart most a rajtunk ücsörgő hatalom. Itt: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”
Vallják, önazonosak, védelmeznek. Végünk van. Addig-addig védtek meg mindent szart, amíg aztán minden elveszett. Gazdaságilag, amíg az Unió önti beléjük a pénzt, még ellavíroznak. Amikor az megszűnik, két perc alatt esik darabjaira a tákolmány. Akkor lehet majd védelmezni az alkotmányos önazonosságukat. Az eszem megáll. Már megállt.
Vélemény, hozzászólás?