Közelít a világvége, legalábbis Magyarvidéken. A mi übernagyjaink teljesen elemelkedtek már az anyaföldtől, és levitálnak doszt. Vona-Darth Vader ebbéli állapotjában bemondta a durchot, eszerint pedig ő és csikócsapata hozzájárul zöld gombja megnyomásával az alapmicsoda-izé módosulásához, föltéve, ha abban megjelenik némi spiritualizmus tejszínhabként.
Fuss el véle. Mindezek után reméljük a csodaszarvas víziójának törvényi körülirkálását is, mert nincsen lehetetlen. Lehetőleg, és pláne rovással. Anélkül tapodtat se tovább, lecövekezünk a Partium határán, és nézzük meredten, mi a lófasz is folyik itten. Mert még maga a teremtő sincsen teljesen tisztában azzal, mi lesz ennek a vége. Jó nem. Nem jó lesz.
Nem jó, ha ezek ketten egymást zsarolva, és mégis összefogva alaptörvénykeznek az összes többi alattvaló igen nagy csodálatára. Aszondják, hogy a népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. S mivelhogy az érvénytelen volt, ebből következőleg a semmi válik alappá. De vegyük sorra a nihilt azért!
Erre építve, a nincsre, csak nagyon ingatag várak építhetők, légiesek, mondhatni, és ezt is megértük. Az identitás, mint nemzetképző tényező, ez fölöttébb érdekes. Mert magyar identitás nincsen. Az identitás szorosan véve én-azonosság. Amikor eszünket véve rájövünk, hogy vagyunk, különbözünk a fűtől, fától, kutyától. Nem arra ébredünk, hogy milyen fasza magyar legény vagyok.
Az egy másik szint. És a terület aztán. Ha csak nem akarunk háborút indítani a szőrös talpúak ellen – mint fő csapásirány -, akkor az száz éve adott. Hiába a matricák a nagyról szlovák rendszámú járműveken, meg zokogva tutult ál-székely himnusz, meg élettérről szőtt omló álmok. Ez nem megy, baszd meg. Száz Tusványos után sem megy egyáltalán.
Meg a népesség. Ez is, hogy ez mi? A panelproli, a zsidóbuzi meg a libsibolsi beléje tartozik, vagy sem? Illetve a három millió csupán? És akkor ők területileg hol helyezkednek el, hol honolnak, ha már idáig értünk. Az államszervezet védelme az a TEK a metróban, vagy mi a rosseb? Tessenek már megmondani, és főleg Tuzson Bence, aki mindezt elmesélte nekünk.
A népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. Ezt mondta az ember a tévéjében, hogy még egyszer rögzítsük a delírt. Aztán ez egészül ki a spiritualizmussal, és itt már tényleg vége van. Vona-Orbán szeánsz három egész háromtized millió szellemi egységében.
Ó én édes uram, egyetlenegy fiam. „A harcot meg kell vívni Brüsszeli fronton is.” Ez a jelszó. Egy a jelszó, a béke, harcba boldog jövőért megyünk, most már eurokonform módon. Hogy nem nagyon érted, amit hadoválok? Nem csodálkozok, én sem, amit ők, és csak úgy értelmezni próbálom, mely aljasságokba, illetve debilitásba készülünk zuhanni épp.
Spirituális. Mindez jósdákban elmegy, és még szép is lehet, ugyanis a spirituális ember – az álmoskönyvek szerint – azt vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek akár.
De ez mégsem egy alkotmány, vagy alaptörvény, vagy mi a rosseb. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spiritualisták vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen, egyszeri és megismételhetetlen játéka, szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus erő irányítja.
Így születik új vallás a szemünk előtt alaptörvényben rögzítve. És ebből levezethető a btk.? Csak úgy mellékesen. Éshát eljutottunk idáig. Himmler volt még ennyire hülye, ő volt a felelős hajdan a birodalom dogmatikájának kidolgozásáért, és meg is tette. Wewelsburg volt az ő spirituális központja – nekünk is szépül Budavára -, telis tele misztikummal, amely játékot addig űzte, míg leszakadt az ég, meg romokban hevert az országa.
Mindebből fakadólag nem igazán szerencsés ilyen spirituális irányba indulni, pláne alaptörvényben, és még inkább a huszonegyedik században meg még inkább, és sőt. Mert körülöttünk olyan normális népek vannak úgy kinézésre, aztán épp nekünk kell visszagyalogolni a középkorba. Ez valami olyan, ez az étlap. Miattuk, fideszileg bezárólag. Meg egy csöppnyi rosszabbik is, ezt el ne feledjük!
Vélemény, hozzászólás?