Vannak dolgok a világon, amelyekre nincsen épeszű magyarázat, illetve volna, sajtóperrel fűszerezve. Ilyen szorításban és vergődések közepette mesélünk most Toroczkai Lászlóról, aki Ásotthalom polgármestere, valamint és egyben a nagyon nagy ellenzéki erő, a Jobbik alelnöke is. Meg magyar cowboy.
Szerdán Facebook-olt főhősünk, posztolt úgymond, és ezt:
„Felszólítom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát (UNHCR), hogy 48 órán belül takarítsák el a pártfogoltjaik által hátrahagyott szemetet, amelyet a mezőőreim által ma reggel felfedezett új embercsempész-váró, úgynevezett erdei pihentetőhelyen találtunk. Amennyiben nem teszik, eltakarítjuk mi, a munka borsos árát pedig kiszámlázzuk az ENSZ-nek. A 150 ezer forintos bírság ettől függetlenül megy a szemetelésért a migráció fő támogatójának számító nemzetközi szervezetnek.”
Ne röhögj, mert kapsz a pofádra.
Ez egyébként – ez a kiállás a nemzetért, oder elborulás vagy mi a rosseb – nem egyedi eset, Ásotthalom tehát nem állatorvosi ló úgymond, és Toroczkai sem az. Élénken emlékezünk a két évvel ezelőtti történetre, amikor meg Csizmadia úr a CÖF nevében kívánt levelezni Obama elnökkel, per tu. Mert ez így megy minálunk. Akkor a levélben a CÖF biztosította az amerikai elnököt arról, hogy:
„A magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és állhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”.
Ezt meg az Ovális Irodába címezték, és erről se beszéljünk többet.
Viszont mindezek kapcsán jut eszünkbe Kövér László szoptatásügyi biztos elmélkedése a baloldal genetikai kódoltságáról, amely torzult karaktereket eredményez. Ezzel a felismeréssel ő egy évvel ezelőtt örvendeztetett meg bennünket.
A fentiekre figyelemmel azon mélázunk, hogy genetikáról gondolkodni valóban hasznos tevékenység, ámde teljesen más aspektusból, minthogy milyen oldala van az embernek. Ady tömören föstötte le az archetípust: „Vad csókok, bambák, álom-bakók…”
Mindezt annak bizonyságaként emlegettük föl, hogy nem vagyunk mi szibériai csíkosmókusok (tamias sibiricus), aki egy cukorfalat, ellenben arról híres, hogy csak hetvenkét órára terjed ki a memóriája, és mindig elfelejti, hová dugta a makkot. Mert lássák, azt is tudjuk, mi történt tavaly, és pláne tavalyelőtt. Milyen demenciára utaló tünetek mutatkoztak/nak a túlparton.
Genetikailag.
Vélemény, hozzászólás?