Kard, ki kard, vonyított fel Csapó Gábor, aki egyszersmind Harlod is, és éppen ezért óbudai Fidesz alelnök, aki már valaki ebben a redves életben, mert találkozott már félistenekkel is.
Mint hódításairól beszámol, minden valamire való népekkel – akik egyáltalán számítanak valamit a pöcegödörben – kvaterkázott már. Nyalta élénken Schmitt Pál, Matolcsy György, Orbán Viktor, Varga Mihály, Szijjártó Péter, Balog Zoltán, Deutsch Tamás és Szájer József valagát is, és erre büszke nagyon.
Olyannyira, hogy belekürtöli a nagyvilágba, mert mi mást is tehetne a kegyelem ilyen mélységes magasságában. Harcol, mondjuk. Küzd a nagyvilággal, mert legfőbb ura, aki már majdnem Zeusz az Olümposzon – s akinek kegyeiért egyenest Los Angelesből szaladt a Kárpátok alá – is ezt teszi.
Szuszogva és pálinkától böfögve forgatja a kardot mindenféle láthatatlan ellenségek ellen, akiket összefoglaló néven Brüsszelnek hívnak. Ez a Brüsszel egy sokkarú szörny, vagy egyszemű Küklopsz, ezt nem lehet tudni, mert még soha, senki sem látta.
Ellenben van. Ez azért bizonyos, mert harcolunk ellene. A senki ellen nem lehet harcolni, mert ha harcolunk, akkor a senki már valaki. És egyszer csak, megkábulva a futball ópiumától ez a Brüsszel elkövetett egy kurva nagy hibát. Materializálódott egy láblabda csapat formájában.
És ez a láblabda csapat szörnyű bűnökbe esett. Teljesen gyarmatosító módon meggyalázta a mi nemzeti, aranyfüttyös fiainkat, hogy szakadna rá a rosseb. Ily módon, és éppen ezért kihívta maga ellen a jó Harold éktelen haragját, aki meghirdette a totális háborút.
Egy visszavágót vizionál, és már nem a gyepen, hanem a kerítések tövében, mondván – mint ábránk is mutatja –, basszunk oda ezeknek a mocsadékoknak egy jóízű, magyaros népszavazással a kényszer-betelepítésről. Ettől Brüsszel majd áramütötten fordul le a magas lóról.
Láblabda csapata pedig megszégyenülten sompolyog el a felcsúti budi alatt, miközben hamvakat szór a fejére. Hát nem édes egy pofa ez a Harlod? Nem. Másféle jellemzőket vélünk felfedezni benne, de nem mondjuk ki hangosan, csupán ennyit:
Mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból.
(És Kosztolányi mosolyog)
Vélemény, hozzászólás?