Helyi fogantatású első osztályú láblabda csapatom minapi elképesztő bajnoki mérkőzését háromszáznegyvennyolc mindenre elszánt rajongó tekintette meg a helyszínen. A többiek széknek öltöztek. Olyanok ők, mint az a félmillió, aki örökös miniszterelnökünk fészbúk oldalát követik tűzön-vízen át.
Miattuk tart itt a magyar labdarúgás, és miattuk az ország. Az előzőeknek teljesen mindegy, mi történik a pályán, ők rajonganak, az utóbbi tömörülésnek – akik kiteszik az ország lakosságának fél százalékát mint kétharmad – meg az is jól van, ha épp a töküket vagdossa le a nagyméltóságú csorba bicskával, csak azért is szeretik őtet.
Hát persze, hogy rohad szét minden. Mindez azért jutott eszembe, mert Orbán saját bejáratú homokozója, amely a Századvág névre hallgat, arra a megállapításra jutott, hogy a magyar közoktatásból alsó hangon hiányzik százmilliárd forint. Ami elképesztő. Nem a hiány, hanem, hogy ez a tömörülés, amely szopja magába a közmilliárdokat, ilyen megállapításra vetemedett.
Nem vagyunk mi ehhez szokva tőlük. A prime minister sem, kíváncsian figyeljük a sorsukat, lehet, hogy felkeresi őket a tévékettő stábja szintén a búkon, hogy mondjanak magukra valami terhelő adatot, mint ahogyan most Juhász nyomába eredtek, mert a Habonynak nem tetszik a pofája.
Hihetetlen átváltozások mentek végbe a televíziózásban. A királyiról ne essék szó, ők sztálinista módon öntik ránk a ganajt, a Vajna-félére meg azért volt szükség – mint kitetszik -, hogy a kifinomultabb okádást valósítsa meg. Mint tette anno a Hírtévé, aki meg manapság tisztára úgy működik, mintha tényleg médium volna. Ki érti ezt?
Ez a századvéges megállapítás azért több okból is figyelemre méltó. Kitetszik belőle, hogy valami igazuk csak van a kockás ingeseknek és bandájuknak, ergo, még érdekes dolgok is lehetnek itt. Másrészt ez a százmilliárd fing magunk közt szólván, az csak egy Népstadion. Sajna nem tudok más mértékegységet használni, de azért gondoljuk meg, proletárok.
Viszont ez a kommunikáció – amely állítólag fideszes felségterület – ez nem igazán megy a fiúknak manapság. Hollik tiszteletes sajtótájékozott, ahol a Juhászt basztatta bőszen, s mit ád Isten, maga az alany is jelen volt, és visszaszólt. Hollik tiszteletes arra kérte, hogy a folyosón folytassanak eszmecserét, a mi Juhászunk viszont a mikrofonhoz lépett. Ott helyben hajtotta el.
Nincsenek ilyesmihez szokva ezek az emberek. Orbán meg pláne nem. Őt a Parlament folyosóján faggatta volna a kommunista 444 stábja a kuvaszról meg a palotáiról, őfensége azonban észre sem vette őket. Eliszkolt mellettük szó nélkül, és valami papírba feledkezett. Nem tanmenet volt az bizonyára, hanem a nagy stadion tervei. Ez ziher. Hát, így élünk Hunniában kedves naplóm.
Vélemény, hozzászólás?