A nemzet Szamócája, magunk közt szólván Eperjes művész úr professzor lett azon a helyen, ahol szintén Vidnyánszky a főnök, Kaposváron. A hozzá értők nem javasolták, Balog embertelen miniszter mégis megadta neki a címet, mert mér ne. Végül is, abban az országban, ahol Ráhel – akinek egyetlen előnyös tulajdonsága, hogy a jó édesapja örökös miniszterelnök és atyaúristen – is kap egyetemi katedrát, nincs ezen semmi csodálni való. Tessenek oszolni.
A kézilabdaedző is kapott egy saját használatú egyetemet, az „álamelnök” meg doktorit. Igaz, ezt el kellett venni tőle, mert büdös volt, és bántotta a zemberek nazálisát. Valahol ez a lakmusz, hogy hol tartunk éppen. És ott, ahol a tanár, aki azt mondja, hogy a kölkeknek nincs megtanítva a tanítani való – mert nem lehet a rendszer miatt – kijelenti, hogy akkor ő nem osztályozza őket, minden valószínűség szerint utcára fog kerülni, mert az államtitkár ezt szorgalmazza.
Minálunk az államtitkároknak ezek szerint az a dolga, hogy munkakönyveket osztogassanak. Egyéb teendőjük nincs is, a lényegesebb dolgokat elvégzi helyettük atyjuk, aki nem a miniszter, nem a Balog, hanem maga Orbán, aki egyre furcsábban viselkedik, szinte párhuzamosan azzal, ahogyan nő a hasa. Más külsején nem élcelődünk, viszont ha permanensen hülyeségeket beszél, a gépezete meg ennek megfelelően cselekszik, csak szóvá tesszük írástudóként, hiszen ez a dolgunk: hatalmi ág vagyunk. Vagy nem.
Ordítani azért szabad. Főleg, mert a téboly érzékelhetően fokozódik. Nem csak a fellegvárban, hanem a hívek körében is. Van nekem egy hűséges olvasóm, aki mutatja, hogy kellően pofán basztam-e a rendszert. Rajta le lehet mérni. Amikor elsül a klaviatúrám, jön is a komment, olyan cizellált módon, hogy szemérmesebb olvasóim miatt nem idézném. Érzékeltetésül olyan fogalmak szerepelnek benne, mint geci, kurva, anyád, rohadt, szemét, picsa, takarodj, valamint hasonló köznyelvi betűsorok.
Nem foglalkozom vele, törlöm. Ekkor viszont fölháborodik, hogy nem hallgatom meg, és nem közlöm az enyémtől eltérő véleményt. Mindez egy ideig szórakoztató, egy idő után viszont rohadtul unalmas. Nem kavarodtam volna bele ebbe, ha nem így működne az egész ország. Az emberekre öntik a taknyot, s ha emiatt szót emelnek, mint ez történik majd holnap, akkor folyik a trágya a szájukból. Mint az szokásban van ilyen Bencsikeknél, akik meg kitüntetést kapnak. Kinek ez, kinek meg a katedra. Végül is, a rendszer hű magához. Ilyen.
Vélemény, hozzászólás?