Kampec dolores XXII. – Szíttál-e lassú mérgeket?

Most, hogy a kereszt már állt a kocsma és templom övezte téren, és az audisok is odahagyták a falut, úgy tűnt, hogy valahára, az év vége és annak kezdete közt a Bélára és a falura egyként lesújtó lelki nyomor legalább egy időre odahagyja az elátkozott területet. Rosszul vélte hősünk, és barátja, a fröccsök ura is, és nem a saját nyughatatlan vérük, hanem a köröttük kialakult zárt osztály nem hagyta, hogy lázas lelkük végre nyugvópontra jusson.

Erről az új csapásról a bádogbános számolt be híveinek, akik pedig kirajzva a dohos falak közül adták a helyiek tudtára, milyen baromságot mért rájuk a hatalom már megint. Hogy pedagógus-felkelés van. Béla nagy csodálkozásai közben, amikor csak úgy nézte a fejéből ki a világot, furcsa alakokat tapasztalt, akik kockás és színes ingekben közlekedtek, négyen voltak, a falu iskolájának teljes tanári kara. Béla azt hitte, még nem ért véget a farsang, és jó mókának vélte ezt az egészet, és szaladt haza, hogy elővegye a saját molyszagú flanelját, hogy de jó lesz a buli, amikor a fröccsök ura közölte vele, hogy ez mégsem az.

Le_café_de_nuit_(The_Night_Café)_by_Vincent_van_Gogh.jpegÍgy zökkent vissza a valóságba nagyon hosszú idő után, végtére is, már a karácsonyi éjféli misés botrány után sodródott csak, nehezen értve, hol is van. Arra lett szánódása, hogy beül az ivóba a feneke formáját örök időkre őrző székre, és információkat szerez arról, mi is folyik itt, ebben az országban. Rossz választás volt. Az ivóban – mert a fröccsök ura egy faszrágó alak volt, mint az kiderült nagy bánatokra – csak ilyen központi csatornák voltak foghatók. Emmesek, ahogyan Béla nevezte magában.

És hiába törekedett, kapcsolgatott ide meg oda, mindenhol csak migráncsok voltak a legkülönbözőbb formákban. Tutajon meg gyalog, sínek között és kerítések alatt meg fölött, ilyen képek, és hozzájuk számtalan szakértő a számtalan csatornán, és mindegyik ugyanaz. Fújja, egyre csak fújja. Két napig leste ezt Béla, hogy kihüvelyezze az igazat, aztán, amikor rá kellett döbbennie, hogy ez olyan lufi, mint a kereszt a kocsma előtt, egyszer csak kiszakadt belőle a szentlélek, és ezt tette szóvá: Bekaphatják. Többet nem mondott.

A fröccsök ura értette, de nem tudott mit kezdeni az igazság ekkora töménységével. És valljuk meg, Béla sem. Elnézegette a körötte tomboló tébolyt, aztán a bádogbánosra gondolt, a duplagyűrűsökre, a szerencsétlen polgármesterre, a beragadt közmunkásokra, a dübörgő óvodásokra, és rájött, hogy ő kiválasztott voltaképp.

Mert megadatott neki az a kegyelem, hogy olyan messziről nézze az állatkertet, ami távolság az illó ammóniaszagot messzi álommá teszi. Így, amikor véget vetett a televízió nézésének, örömmel nyugtázta, hogy semmivel sem jutott előrébb, mint amikor indulni készült. Viszont azt már tudta, hogy ebben az országban ilyet nem is remélhet. Csupáncsak lassú adagolásokat, a mérgek csurgatását.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!