Habony Árpád már 2007-ben is nagyon fontos ember volt. Ezt Baán László, a Szépművészeti igazgatója is tudta, mert mint elmondta, a múzeumnak hosszú távon érdeke, hogy jóban legyen fontos emberekkel, akiknek a segítségével az általa dirigált intézmény előrébb juthat. Pedig Árpi akkoriban még nem járt Ibizára, hogy szemeinek élességét a kokó sötétségében javítsa, maximum a pénzt gyűjtögette rá.
Mit ád a jóisten, a befektetés hasznosnak bizonyult. Ez okozhatja, hogy igazgató úr az országra azóta szakadt vérzivatarban is a helyén maradt, ami valljuk be, egészen különleges teljesítmény a NER tombolása közepette, amikor is a káderek úgy szállnak a légben, akárha luftballonok volnának. Szerencsétlenebb esetben bíróságra járnak. Igaz, nem gyilkossági ügyekben, meg vak komondorok miatt, mint a mai elit, hanem csak úgy játszásiból, hogy legyen helye az ilyen frisseknek, akiket az új középkor szabadított kies honukra.
A fiataloknak és a nemes násznépnek abban az időben egészen bizonyosan rendelkezésére állt klozettpapír az intézmény budijában, nem úgy, mint a mai, sokkal fejlettebb korban az iskolásoknak az ő iskolájukban. Ebből is kitetszik, hogy rohamos léptekkel haladunk előre. Hogyne haladnánk, amikor ugyanez a Baán igazgató, már a fényes szelek idejében, tehát egyetlenünk országlása alatt sem feledkezett meg jótevőjéről, és szaré-hugyé kikölcsönzött néhány műalkotást Habony – immár csak volt, hiába, röpül az idő – anyósa lakásának falaira. Emiatt figyelmeztetést kapott az emberminisztertől.
Nem úgy, mint a manapság visongó tanárok elvetemültebbjei, akikre viszont a KLIK-et uszította rá a tiszteletes mint hatóságot, mert a demonstráció miatt elmaradt néhány tanítási óra. Mindenkinek az érdemei szerint, ezt már mi tesszük hozzá. Az senkit nem érdekel, hogy ugyane KLIK áldásos működése miatt hány óra maradt el, mert ennek-annak nem fizettek, ezért iskolákban kikapcsolták a fűtést, vagy busz nem ment a diákokért. Nagy öröm ebben a mi ürömünkben, hogy igazgató úr – ez a Baán – mindenkit megvigasztalt.
Örvendjünk, jelentette ki, hiszen elmondása szerint a Szépművészeti sem fizetett Habonynak azért, hogy ott tartsa meg a lagziját, vagyis az az adófizetőknek sem került pénzébe. Ez nagyon érdekes megközelítés magunk közt szólván, ahogyan az is, hogy Lázár legfőbb miniszter szerint, aki úgy gondolja, hogy a tanárok dilijével nem megyünk semmire, egyben azt is véli, hogy amiatt is végtelen boldogságnak kellene eltölteni a szívünket, hogy akadnak ilyen művészetkedvelő emberek, mint az Árpi.
Ebből is látszik, hol élünk. Virágzó feudalizmusban, ahol a hűbéresek tudják, mi a kötelességük a hierarchiában. Ha tanácsadó úrnak, akit egyébként nem ismer senki sem, gusztusa támad egynémely föstményre, akkor azt igazgató úr odaadja. Így csak figyelmeztetést kap, ellenkező esetben röpülne ő is, mint majd egynémely iskolaigazgató fog, akik engedetlenek, és nem tudják a helyüket a kialakított viszonyok közepette, és már a diákokat uszítják a kormányra, akárha migráncsok volnának.
Ezt az új oktatási főmufti jelentette ki, miközben a tanerők kockás ingéről értekezett. Erről a kockás ingről jut eszembe, hogy egyetlenünk, aki megvédi népét és a hazát a hordáktól, és budijában, amely mellett kisvasutak pöfögnek, bizonyára biztosan van klozettpapír, szóval szívünk egyetlen virágszála már a kockás flanelt is ellopta, sőt, előre, mint azt életútjának képei is bizonyítják. Reménytelen egy élet ez, egyetlen vigaszunk azonban akad. Az esernyő még megvan nekünk, óvjuk hát nemes buzgalommal.
Vélemény, hozzászólás?