Migráncslibidó

Tizenkét fős bevándorlóhorda dorbézol szerte a hazában. Meg kell vallanom, hogy én igen nagy intenzitással figyelem azokat az embereket, akik nincsenek is itt, ellenben szétkúrják az asszonyainkat. Ez biztosan így van, mert szerte Európában is ezt cselekszik. Erről tanúskodnak a hírek minden második oldalon.

Voltaképp irigyelnünk volna jó ezeket a huszárokat, akik álló farokkal keltek át a vizeken, aztán úgy maradtak. És itt befejezem a poénkodást. Ha a közszolgálati híradó tudósításainak kilencven százaléka a szerencsétlenekről szól, mert ettől remél a viktor (ezt sem tudom kisebb betűkkel írni) pár szavazatot, akkor nincs mit csinálni. Esernyőt nyitni maximum.

tutajosEllenben, hogy egy híroldal napra nap ezzel legyen tele, az már mégiscsak furcsa, és mégis így van. Hovatovább, miután Simicska bácsi összegecizte az országot, olybá tűnik, hogy egy rohadt nagy pornó közepén leledzünk. Értem én, hogy ősi félelmekre apellálni nyerő, ámde mégse kóser.

A szomszédom, aki majdnem hetven éves, de még néha az éjszakában dolgozik egy multinál, hogy jobb legyen neki, a minap kiakadt, mert azt közölték vele, aznap nincsen rá szükség. Ezt úgy összegezte, hogy a barnák, a másmilyenek elvitték előle a dolog lehetőségét. Igen erősen szidta őket. Hogy kiket, az nem derült ki teljesen.

Viszont a lényeg ebben van. Kitartó munkával sikerült elérni ezt is. Ez a jóember magában hordja a gyűlöletet. Nem tudja, kire is kell haragudnia, de élvezettel teszi. Később majd ütni fog. Mindez a rezsim műve, ami ellen a jelek szerint hallgatással lehet fölvenni a küzdelmet. Ennek jött el az ideje. És még valamint, férfitársak, szeressétek asszonyaitokat tevőleg. Ideje van a szeretésnek ugyanis nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!