Honorátka tanárnő – hogy mért így híttuk, a fene se tudja, mert nem ez volt a neve – élénken mutogatta a cseresznyét, amely gyümölcs földöntúli tulajdonsággal bírt. Beengedte a vizet magába, ki azonban nem folyhatott a lé, mert megnyőlesztette-duzzasztotta sejtfalait a ganaj. Honorátka tanárnő szerint ez volt az ozmózis, az oldatok telítődtek, kialakult a turgor, amely nem valamely elfeledett ősi magyar törzs neve, hanem vízzel való telítettség, és nyomást okoz, amely maga a turgornyomás. Így megy ez, ilyen angyali egyszerűen.
Mindez azonban olyan hatalmasan hangzott nekem, mint Adynak a tőzsde meg a börze, mint maga is bevallotta egy gyenge pillanatában, s ahogyan belőle sem lett bankár, hasonképp tudtam én a cseresznyét bámulva leesett állal, hogy belőlem sem lesz biológus ebben az életben. A következőben talán, de azt meg ki kéne érdemelni, és ebbe momentán ne menjünk bele. Viszont a Fidesz az én madeleinem, ez most már hétszentség, és most nem az játszik, hogy mennyire komcsik a lelkemék.
A menekülők kapcsán idézték meg bennem ezt a turgoros históriát, ilyet játszanak, csak visszafelé. Magyarország nem nyit folyosót a határzáron a schengeni övezet felé – mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő –, viszont szívesen beszáll a visszatoloncolt migránsok szállításába. Amint ezt meghallottam, úgy vált legott Kovács tanár úr az én csésze teámmá, kezébe varázspálca került, ezzel mutogatta az elcseszett országot, ahol leledzünk, aki mostantól be nem enged, kifelé viszont áramoltatna örömmel, és ettől azt hiszi, hogy jó neki.
Téved a lelkem. Csupáncsak tuskó a földünk, helyesebben a bakterek, akik lengetik a zászlót. Egy héttel ezelőtt még totálisan más volt az écca, miközben katonák szorgosan húzgálták a drótokat a déli vidéken, épp az épülő fal tövében sorban álltak a buszok meg a vonatok, hogy egy szuszra tosszák tovább a szerencsétleneket ide a szomszédba. Így védte Ajrópát aviktor, akárha ellen Dugovics Titusz volna a végvárakon. A folyosó az sarkig volt tárva, és nem a schengeni övezet felé, hisz az éppen már mi magunk is volnánk, tehát csupán ugortattuk a népeket, mint Pósalaki bácsi Nyilas Misit.
Viszont a horvátok addig ajvékoltak, addig szidták ártunkat és ormányunkat, míg az úgy nem döntött, hogy ideje van a kibaszásnak. A kirándulós buszok meg vonatok eltűntek a ködökben, és Ajrópa megvédése azt jelenti azóta, hogy a frontvonalat délre tolták, szopjanak a horvátok meg a szlovének csatakiáltással. És most azt hiszik, hogy jó nagyon. Lelkük rajta. Viszont ezt a stréber igyekezetet nehezen értem, illetve dehogynem. Kiderült, hogy fogadókész a magyar néplélek – illetőleg a fölkentebb fele – mindarra, amit itt aviktor előad ebben az egészben, ez a buzgalom meg látványosan lendít a népszerűségen, amely a netadóval odaveszett. Ütik is a vasat, mert meleg, a csecsemő viszont növeszti körmét és fogát. A fényes fejsze meg mosolyog.
Vélemény, hozzászólás?