Turgor

Honorátka tanárnő – hogy mért így híttuk, a fene se tudja, mert nem ez volt a neve – élénken mutogatta a cseresznyét, amely gyümölcs földöntúli tulajdonsággal bírt. Beengedte a vizet magába, ki azonban nem folyhatott a lé, mert megnyőlesztette-duzzasztotta sejtfalait a ganaj. Honorátka tanárnő szerint ez volt az ozmózis, az oldatok telítődtek, kialakult a turgor, amely nem valamely elfeledett ősi magyar törzs neve, hanem vízzel való telítettség, és nyomást okoz, amely maga a turgornyomás. Így megy ez, ilyen angyali egyszerűen.

Mindez azonban olyan hatalmasan hangzott nekem, mint Adynak a tőzsde meg a börze, mint maga is bevallotta egy gyenge pillanatában, s ahogyan belőle sem lett bankár, hasonképp tudtam én a cseresznyét bámulva leesett állal, hogy belőlem sem lesz biológus ebben az életben. A következőben talán, de azt meg ki kéne érdemelni, és ebbe momentán ne menjünk bele. Viszont a Fidesz az én madeleinem, ez most már hétszentség, és most nem az játszik, hogy mennyire komcsik a lelkemék.

cserkóA menekülők kapcsán idézték meg bennem ezt a turgoros históriát, ilyet játszanak, csak visszafelé. Magyarország nem nyit folyosót a határzáron a schengeni övezet felé – mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő –, viszont szívesen beszáll a visszatoloncolt migránsok szállításába. Amint ezt meghallottam, úgy vált legott Kovács tanár úr az én csésze teámmá, kezébe varázspálca került, ezzel mutogatta az elcseszett országot, ahol leledzünk, aki mostantól be nem enged, kifelé viszont áramoltatna örömmel, és ettől azt hiszi, hogy jó neki.

Téved a lelkem. Csupáncsak tuskó a földünk, helyesebben a bakterek, akik lengetik a zászlót. Egy héttel ezelőtt még totálisan más volt az écca, miközben katonák szorgosan húzgálták a drótokat a déli vidéken, épp az épülő fal tövében sorban álltak a buszok meg a vonatok, hogy egy szuszra tosszák tovább a szerencsétleneket ide a szomszédba. Így védte Ajrópát aviktor, akárha ellen Dugovics Titusz volna a végvárakon. A folyosó az sarkig volt tárva, és nem a schengeni övezet felé, hisz az éppen már mi magunk is volnánk, tehát csupán ugortattuk a népeket, mint Pósalaki bácsi Nyilas Misit.

Viszont a horvátok addig ajvékoltak, addig szidták ártunkat és ormányunkat, míg az úgy nem döntött, hogy ideje van a kibaszásnak. A kirándulós buszok meg vonatok eltűntek a ködökben, és Ajrópa megvédése azt jelenti azóta, hogy a frontvonalat délre tolták, szopjanak a horvátok meg a szlovének csatakiáltással. És most azt hiszik, hogy jó nagyon. Lelkük rajta. Viszont ezt a stréber igyekezetet nehezen értem, illetve dehogynem. Kiderült, hogy fogadókész a magyar néplélek – illetőleg a fölkentebb fele – mindarra, amit itt aviktor előad ebben az egészben, ez a buzgalom meg látványosan lendít a népszerűségen, amely a netadóval odaveszett. Ütik is a vasat, mert meleg, a csecsemő viszont növeszti körmét és fogát. A fényes fejsze meg mosolyog.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum