Már elnézést kedves Petrovics, de elhunytad ilyetén szószedetbe rakását nem én forszíroztam, hanem a hazád barmai. Bőven teremnek, amióta te odahagytál minket vagy itt, vagy éppen másutt, ezt már a teremtő sem tudja kihüvelyezni, sőt és pláne maga Bem apó sem. Ez már egy ilyen módolhatatlan világ, amióta levetted rólunk az özvegyi fátylat. Bajok vannak veled, te Petrovics. Ezt nem magam állítom, hanem az istenadta nép. Magyar vagyol-e? Ez gond lehet mostanság, mert más nem indokolhatja, hogy szűzies csípőidet meglelő Megamorv polgártársunkat oly igen basztatják, és éppen temiattad.
Egyébiránt jártam ám Segesváron, a dombon álló kőhalom, amióta nem láthatod, igencsak lepusztult, és képzeld, a töviben lévő étteremben a kiszolgáló cselédlány még németül sem akart érteni, amikor meghallhatta, hogy előtte meg magyarul disputáltam a kedvesemmel, de és azért a csorba levesük jó volt, és még csak a pipámra sem gyújtottam rá. Sőt, és bizonyosan, be sem fordultam a szobájukba. Mindez egyéni szociális probléma, ne figyelmezzél reá, de látod, csak fecsegek itt össze és vissza, amikor a csontjaidról volna szó, és bizony.
Hol vagy, angyalom? Szólajjá, mert vér fog folyni temiattad, hogy valóban a kardodba dőltél-e ott a csorba leveses vár alatt, avagy eliramlottál messzi vidékekre a cárt szolgálni, meg valami cserfes repedtsarkút. Ez momentán a mi életünk folyásának egyetlen origója. Megamorv polgártársunk úgy vélekedik, hogy tégedet talált meg messzi vidékeken, és haza is hozatott látni anyád tyúkját, de csak a baja van, amióta beléd lett szerelmes. Van neki egy gyára. Ilyet te nem nagyon ismerhetsz korodból – már elnézést – fakadólag, de ott ilyen majdnem gőzüzemű masinákat fabrikál.
Most, hogy csípejedet hazahozta – vagy nem -, azt írták rá a falára neki, hogy idézem: „Megdöglesz Petőfi.” Érted te ezt haló poraidban? Már hogy is dögölhetnél meg, amikor – magunk közt szólván és elnézést – már rég dögölve vagy úgymond. Ugye, hogy nonszensz? Persze, beláthatod. De nem is ez az érdekes mindebben, hanem, hogy mindemellé odaplajbászoltak egy szvasztikát is miheztartás végett. Ezt ismerheted, a Káma Szútra idejéből való szimbóleum, amelynek jelentése születésekor jószerencse avagy halhatatlanság volt. De minek is szaporítom.
Tudod, későbben egy piktor másfajta jelentést adott ennek a horgos keresztnek, és olyanokat művelt reá figyelmezve, hogy ne is tudd meg. Tényleg, a te csatád ott a csorba leveses vidéken kutyafasza volt, ne is emlegessük. Ámde jó volna, ha megszólamlanál végre, hogy valóban kufircoltál-e ott a messzi távolban valami lyánykát, avagy télleg a síron is túl szeretted a te hűtelen Julisodat. Ennek ki kéne derülnie már végtére, mert ahogyan fentebb már leföstöttem, így még haló poraidban is generálod a népeket gyilkolászásra, holott ezzel már akkor sem mentél semmire, se a többi márciusi ifjú. Május van, vazze. Térj észhöz!
Vélemény, hozzászólás?