Petőfi megdöglött

petőfi 1Már elnézést kedves Petrovics, de elhunytad ilyetén szószedetbe rakását nem én forszíroztam, hanem a hazád barmai. Bőven teremnek, amióta te odahagytál minket vagy itt, vagy éppen másutt, ezt már a teremtő sem tudja kihüvelyezni, sőt és pláne maga Bem apó sem. Ez már egy ilyen módolhatatlan világ, amióta levetted rólunk az özvegyi fátylat. Bajok vannak veled, te Petrovics. Ezt nem magam állítom, hanem az istenadta nép. Magyar vagyol-e? Ez gond lehet mostanság, mert más nem indokolhatja, hogy szűzies csípőidet meglelő Megamorv polgártársunkat oly igen basztatják, és éppen temiattad.

Egyébiránt jártam ám Segesváron, a dombon álló kőhalom, amióta nem láthatod, igencsak lepusztult, és képzeld, a töviben lévő étteremben a kiszolgáló cselédlány még németül sem akart érteni, amikor meghallhatta, hogy előtte meg magyarul disputáltam a kedvesemmel, de és azért a csorba levesük jó volt, és még csak a pipámra sem gyújtottam rá. Sőt, és bizonyosan, be sem fordultam a szobájukba. Mindez egyéni szociális probléma, ne figyelmezzél reá, de látod, csak fecsegek itt össze és vissza, amikor a csontjaidról volna szó, és bizony.

Hol vagy, angyalom? Szólajjá, mert vér fog folyni temiattad, hogy valóban a kardodba dőltél-e ott a csorba leveses vár alatt, avagy eliramlottál messzi vidékekre a cárt szolgálni, meg valami cserfes repedtsarkút. Ez momentán a mi életünk folyásának egyetlen origója. Megamorv polgártársunk úgy vélekedik, hogy tégedet talált meg messzi vidékeken, és haza is hozatott látni anyád tyúkját, de csak a baja van, amióta beléd lett szerelmes. Van neki egy gyára. Ilyet te nem nagyon ismerhetsz korodból – már elnézést – fakadólag, de ott ilyen majdnem gőzüzemű masinákat fabrikál.

Most, hogy csípejedet hazahozta – vagy nem -, azt írták rá a falára neki, hogy idézem: „Megdöglesz Petőfi.” Érted te ezt haló poraidban? Már hogy is dögölhetnél meg, amikor – magunk közt szólván és elnézést – már rég dögölve vagy úgymond. Ugye, hogy nonszensz? Persze, beláthatod. De nem is ez az érdekes mindebben, hanem, hogy mindemellé odaplajbászoltak egy szvasztikát is miheztartás végett. Ezt ismerheted, a Káma Szútra idejéből való szimbóleum, amelynek jelentése születésekor jószerencse avagy halhatatlanság volt. De minek is szaporítom.

petőfi 2Tudod, későbben egy piktor másfajta jelentést adott ennek a horgos keresztnek, és olyanokat művelt reá figyelmezve, hogy ne is tudd meg. Tényleg, a te csatád ott a csorba leveses vidéken kutyafasza volt, ne is emlegessük. Ámde jó volna, ha megszólamlanál végre, hogy valóban kufircoltál-e ott a messzi távolban valami lyánykát, avagy télleg a síron is túl szeretted a te hűtelen Julisodat. Ennek ki kéne derülnie már végtére, mert ahogyan fentebb már leföstöttem, így még haló poraidban is generálod a népeket gyilkolászásra, holott ezzel már akkor sem mentél semmire, se a többi márciusi ifjú. Május van, vazze. Térj észhöz!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!