Úgy tűnik, komolyan vették a fősámán legújabb óvodás nyelvi leleményét a mindenféle alführerek és kommandósok, mármint a nixugribugit, amely nem a bohócügyi államtitkárnak, hanem a Jobbiknak szólt két tasli helyett, és kábé sőt nagyjából annyi is a foganatja. Meg kiváltképp az eredménye szintén egy ország bajára, amely föld mi magunk volnánk a náculás folyományaként. Mégsem erről irkálnék csak kicsit vihogva.
Hanem, hogy megindult a birnami erdő, amely köztudomásúlag a Macbeth névre hallgató isten báránya vesztét jelzi, de Shakespeare-t nem ajánlunk kötelező olvasmányként a kollégistáknak, elég nekik Wass Albert. Félnek már ezek, reszketnek, mint William vasárnap délelőtti matinéjában a hős, aki csak magának élt, és ennek legújabb folyományaként ellenségnek tartott újságírókat üldöznek keresztül-kasul a Parlamentben, mint az olvasható manapság szerte a szertelen neten.
Ím ígyen, mint írja a vs.hu íródeákja:
„Eleinte véletlennek tűnt, hogy a kormánypárti frakció sajtósai éppen akkor és azzal a lifttel indulnak az országházi menzára, mint én, és éppen velem egy időben fejezik be az ebédjüket. Az üléstermi folyosón sétálva már gyanús volt, hogy általában máskor a frakcióirodán megtalálható pártsajtósok közül legalább egy mindig két-három méterre, éppen hallótávolságban volt. Bizonyossá akkor vált a helyzet, amikor a mosdóba mentem, hogy nyugodtan lebonyolíthassak egy telefont, anélkül, hogy állna mellettem valaki. Fél percen belül ott is megjelent és láthatóan alibi sminkigazgatásba kezdett a felügyelettel megbízott frakcióasszisztens. Ezután szándékosan tesztelni kezdtem a megfigyelés komolyságát: amikor betértem az egyébként már kiürült sajtóterembe, szinte rögtön bejött a megfigyelő is. A negyven négyzetméteres, üres székekkel teli szobában ráadásul egy méterre foglalt helyet tőlem, hogy lehetőleg ne csak a telefonokat hallja, de rálásson a laptopomra is.”
Hát nem délibábos Hortobágy ez az egész? Nem igazán, és még jóízűen vigyorognánk is, ha ahhoz volna érkezésünk, de nincsen. Hiszen kitetszik, hogy kormányzó erőnk elérkezett a hatalom ama delíriumos állapotába, amelyben a békaemberektől retteg, hogy ürgebőrbe kötik az ő cselekedeteit. És tényleg. Mindemellett, ha már szarni sem lehet tőlük nyugodtan, hadd javasoljak valamit polgártársak. Miután végeztünk a nagydolgunkkal, hagyjuk ott nekik. Turkáljanak abban is könyékig, hátha találnak valami infót. Végül is, mindez nagyon ékesen fog állni az egész bagázsnak, láthatólag erre predesztinálja őket jól megérdemelt sorsuk. Kinek mi jár.
Vélemény, hozzászólás?