Istenem, de örömös volt látni újra, ahogyan Anthony Kiedis transzba kergette a Koljákat meg a Másákat a Lenin Mauzóleum mellett, de mindennek már tizenhat éve, jó ég. S mivelhogy Kiedis nem Nyemcov, sőt, Jelcin sem Putyin, jó értelemben robbant föl a Vörös-tér, áldassék a youtube neve. A fene sem tudja, hogyan keveredtem ide, illetve de, egy álmatlan éjszakán-hajnalon valami ürdüng megszállásától vezérelve paprikát óhajtottam nézegetni és hallgatni, aztán ez lett belőle: Live at red Square Moscow. Hol volt akkor még a Pussy Riot, és hol volt, hol nem volt a mi vezérünk frissen degenerálódott orosz imádata, sehol se volt, feleim.
Abban az – a maihoz képest még mindig békeszerű, de már akkor is fölforgatott ezüsthajós – időkben az a hely még a Gonosz Birodalmaként jelent meg a mára egyre inkább megboruló, és száznyolcvan fokos fordulatot tevő tudatban. És ahogyan a Moszkva téren sem a Red Hot Chili Peppers nyomul ma már, mert sokkal közelebb a lánctalpasok vonulgatásának ideje ott, ugyanígy a világ is összedőlne, ha a mi Kossuthról nevet kapó dohos levegőjű terünkön vonaglana meztelen fölsőtesttel Anthony, erről szó se essék, irgalom atyja ne hagyj el! Így múlik el a világ dicsősége, pontosabban és alaposabban így hülyülnek meg végérvényesen egyes szerencsétlenek.
Illetőleg csak a miénk, a keletebbi mókus mindig is ganaj volt, már a KGB-s időkben is. Ez a saját urunk, amikor még angyalbőrben jelentett, akkor is azt hitte magáról, hogy ma született bégetős, meg ma is. Vagy csak úgy tesz. 1999-ben ezt mondta a Nagy Ő: „Nehéz elképzelni, de az ország 1999-ben a korábban felvett hitelek kamataira 769 milliárd forintot kényszerül költeni. Minden hetedik megkeresett forintunkat erre az adósságra fizetjük. Óriási összegről beszélünk. Ennyi pénzből egyetlen év alatt befejezhetnénk autópályáink építését, kétszeresére emelhetnénk a közalkalmazottak bérét, vagy egy csapásra megduplázhatnánk mindenki nyugdíját.” Az legyen mellékszál, hogy akkor sem az igazság jött ki a száján, de már mindegy.
No most, máma ebből nem sok autópályát építenénk, meg még pláne: egy vonással ennek az ötödét bukta párezer ember a brókerségen, hogy szót se ejtsünk némi háromezer milliárdról. Hogy abból mi mindent lehetett volna csinálni, aztán a lóvé meg seholsesincs, i tak dalse lehetne folytatni – hogy stílszerűek legyünk -, és mégsem ez a veleje a dolgoknak. Egyébiránt annyi pénzt, amiből tizenhat éve még nyugdíjakat akart duplázni, eleddig egyedül a mostanra nemzeti geciológussá átváltozott egyszer volt cimborája zsebelt be közbeszerzéseken. Most meg a veje van soron, és igazából ez volna a lényeg. Maffiaországgá váltunk röpke idők alatt annak minden gyönyörével. Ezt tette velünk az idő, meg maga Orbán Viktor. Ez van most, ez látható: Live at Square Kossuth Budapest. A magam részéről maradnék azonban a Red Hot-nál, érdekesebbek ők, mint ez a bohóc, ugyanakkor várom, hogy elkezdjen dolgozni a homokóra, aminek keressük az alját.
Vélemény, hozzászólás?