„Tapolcára fel!”, adta ki a székházas ifjak valamelyik agymenője – a kevés közül – az új jelszót, mert úgy döntöttek, hogy magát a földre szállottat is bevetik a végvár megmentése érdekében. Azaz, Orbán Viktort, mint nagyágyút is alkalmazzák a kampányban, mert tele van Jumurdzsákokkal a vidék. Bár így a távolból merengve nem látszik ez olyan nyerő lépésnek, mint az Árpi számára dereng. Ha már ágyú, akkor elszabadult, meg a hajóé leginkább és mostanság. Veszélyektől terhelt a környék, az egész ország meg a mai kor is, nem ártana ezt fölmérni. Oda lehet ugyan utaztatni páncélozott fekete járgánnyal a kivénhedt futballistát, sőt, csápolókat is lehet hívni hozzá ozsonna meg pár ezres meglebegtetésével.
Horribile: még vénasszony is keríthető, aki kézcsókra járul nemzetünk megmentőjéhez, akit aztán a kiküldött tudósító minden állandósult csütörtökön mutogat a fidesztévében, feltéve, ha nem sötétül el a képernyő, de ez semmit sem változtat a buherált valóságon: ez a jóember, aki van a Fidesz-nek, nem nagyágyú már csöppet sem, csupáncsak tarack. Akit nemcsak a provokátorok meg a besúgók kívánnak a legjobb esetben is a jó francba, hanem meglehetősen széles néprétegek is. Ez utóbbiak közül a többség leginkább lámpavasra. Ilyen terheltségekkel súlyosbított a kampány, de azért megoldható a vezénylés. Párhuzamos valóságokat elő lehet állítani, ingó fejjel, ajkakat nyalogatva hülyeségek is felolvashatók gyűrött papírokról, ám az aranykor végleg oda.
Még a legújabb kori békeharcosok is alig voltak páran a Sümegen a minap – mondjuk jó: kétmilliónyian csupán nemzeti filipszámokban -, pedig a szeánszhoz zászlókat is kaptak a főcivil bótjában zacskóba csomagolva, Bayert is ígértek megminden. De a muzsika már nem a régi. Úgy jártak a gyermekek, hogy elfogytak az arcaik. Nincsen egy elbaszódott hiteles alakjuk már nekik, mert kit is küldhetnének a végvárra? Hendét az élettársával meg a Gripenjeivel, Szijjárót a futsalcsapatával, Lázárt a lézerblokkolójával, Kósát a kupakokkal, a fő ingatlanost: Rogánt talán, esetleg a vasárnapok urát, Harrachot, vagy Semjént lovon? Ugye, hogy nehéz a választás.
Így jártak, téblábolnak, a cipőiket húzgálják mint Vladimir meg Estragon, csak még azt nem látják be, mint ez a kettő szerencsétlen, hogy végleg elbaltázták a jogaikat. Végső tudatlanságukban veszik elő a kalapból a viktorgyereket, de ez sem jó ómen már. Maradna még Pintér Olajos, aki vizionálhatná, hogy szétesik az ország, ha nem rájuk szavaznak, mint tette ezt Veszprémben. Sőt megengedem: uszodát a Tavasbarlang helyén, pláne még aranyat fingó malacot is ígérhetnének, az sem változtatna azon, ami van: a végérvényesen szétkúrt országot kéne rózsaszínű barbievilágnak lefösteni, de ez már az első számú mágusnak sem megy. Csak az új tévéjének. Mindez persze valahol tragédia, hogy öt év alatt sikerült eljutni erre a szintre, de ez van, feleim: nézzünk hát szét a vizes síkon, biccentsünk és merengjünk könnyedén.
Vélemény, hozzászólás?