Föltehetnénk az egymillió forintos kérdést is akár: ki a geci itt minálunk? Hogy valóban Orbán érdemesül-e az eposzi jelzőre csupán, vagy épp szélesebb körei is, mindazok, akiket kitermelt magából nem ez az öt éves, hanem az egész huszonöt esztendeje tartó ámokot futása. Mindannyian az ő köpönyegéből bújtak elő ugyanis, az a tótkomlósi képviselő szintúgy, akihez rendőrt kellett hívni a minap, mert gyakta az asszonyt, pedig még komondorja se volt neki, nemhogy vak. Igaz, még beszerezhet egyet. Ilyen stílű ganajok képviselővé emelkedése az eltelt negyedszázad terméke, a gecik térnyerése kelettől nyugatig.
Ha úgy tetszik, maga Orbán már testnedv volt akkor is, amikor Pál fordult vele. Azt tette ez a putyinpincsi, hogy szégyenlenem kéne, hogy hajdanán hátbaveregetős jóban voltunk, amikor a futball pályán egymás ellen rendelt küzdeni minket a sors. Több alkalommal is, aztán egyszer csak eljött a nap, amikor ez a rosszember kijelentette, hogy innentől fogva már nincsen tegeződés a meccsek után. A jelek szerint akkor indult meg az istenkirállyá válás felé a geci. Hogy akkor és ott mitől világosodott meg hirtelen, senkise tudja. Már akkor illiberális volt, az igaziak menekültek tőle, akár a pusztító tűztől.
Aztán a nagytiszteletű polgári körök okán kerültünk igazi összetűzésbe, amikor még jóval 2006 előtt elszóltam magam róla a televízióban, hogy ő a csőcselék vezére. Azt a perpatvart, ami kerekedett. De nem ő háborodott, már akkor is a köpönyegéből elő-, illetve abban megbúvó hegedősök. Már készítették a karót, hogy arra nyársaljanak. Úgy védték, oly átszellemült hévvel, mint ma született dzsihádista a prófétát ég és föld között lavírozva. Nem sokkal később a most gecit kiáltó lett a NAV – lánykori nevén APEH – vezére, és bájtozott egyet hosszú éjszakán, eltüntetve a székház-umbuldának még az írmagját is josziptotostul meg kajaibrahimostul, mily érdekfeszítő, bizony. Megkezdett szaporodni a banda, a folyamat, amely vakkomondor nívójú manusok megjelenéséig fajult, elkezdődött.
És ide jutottunk, erre a homokos, füves, vizes síkra, ahol az ember szétnéz, és ezeket látja minden kilométerkőnél. Amint úgy lökik föl ez embereket, mint a hosszú, loboncos szőrű ártatlan jószág a Terikét delíres hajnalon. Azt mondta a Párt tótkomlósilag illetékes führere, hogy ha mindaz úgy történt, ahogy az összes szomszéd meg a rendőrök is látták, és mégsem bizonyos, hogy mégis úgy volt, mármint hogy az a felkent fideszgúnár közelharcot vív asszonkájával, akkor az nem egyezik meg a Párt családpolitikájával. Az ilyen ember tán még bótba is megy vasárnap, ergo, lesújt majd rá a vasököl, de addig munka van. Míg be nem bizonyosodik, ami mindenki szeme előtt történt, az ütleg. Addig ártatlan az ürge.
Szemben a NAV filozófiájával, amely szerint meg mindenki bűnös, amíg be nem bizonyítja ártatlanságát, mint tette azt Vida-asszony is saját magával önmagáról. Ebben a valóságban – amely a rég feledett futballmeccsek óta fölépült -, amiről kijelentik a képzetek urai, hogy nincsen, az megszűnik létezni. Lassan már Paks is eltűnik az árnyékvilágról, olyannyira titkos. Így történhet, hogy semmi sem marad. Mert die Welt ist seiner Vorstellung, hogy tekerjünk egyet Artúron. Csak a komondor, ő leledzik valójában ezen a Földön, aki bőven rendelkezik nedvekkel, hogy új és mégújabb kis világtalanokat nemzzen. Hogy legyen, aki alibit szolgáltat a geciknek.
Vélemény, hozzászólás?