Még föl sem hörbölhette nagy örömében a győzelmi misebort a mi totemimádó pártunk mind az öt tagja, máris újabb ötleteik születnek arról, hogyan lehetne még jobban kibaszni a polgárokkal Krisztus nevében. A vasárnapi nagy zárva tartást keresztül vitték olyan balfaszokkal, akik azt sem tudják, miről is szavaznak. Jól mutatta ezt, hogy az egyik azért nem nyilatkozott a paksi bűvésztrükkről, amellyel megteremtették a totálisan titkos lopás újabb lehetőségét, mert nem volt róla információja. S hogy félreértés ne essék, mindezt már azután bírta mondani, hogy megnyomta a megfelelő színű gombot. Így megy ez.
Nemzeti ünnepünkön, amit már jó régen elloptak tőlünk oly alaposan, hogy kokárdát jó ízlésű ember nem szívesen visel már hosszú ideje, zárva lesznek azok a boltok, amelyek zavarták a nemzeti érzelműeket. Hogy melyek, az még most sem teljesen bizonyos, de ez a szempontjukból mindegy is. Teljesen irreleváns, a lényeg az: megmutatták, mi minden ökörséget lehet törvénnyé formálni, mert akarják. Csak. Ez a szabályozás amúgy senkinek sem jó és majdnem mindenkinek rossz, de van. Lehet melléje esti meséket gyártani a családról meg a Piroskáról, sőt még a farkasról is, egy a lényeg, igyekezzünk mind jobban korlátok közé szorítani a népeket. Nem járja – vélik ezek a totemesek -, hogy azt cselekedjenek, ami jókedvükben eszükbe jut.
Mármint mi, népek, és eddig mindig sikerült is nekik. Nem ott, és nem akkor veszek cigit, ahol és amikor akarok, nem ott veszek vasárnap parizert ahol én, hanem ahol ők akarják, most már ott tartunk, hogy lassan a szülő nem abba az iskolába íratja be a kölkét ahová az igen tisztelt család, na meg a gyerek akarja. Hanem ahová ők. Régről gyűlnek ezek a dolgok, ez volt már a kezdetektől a rend, az új: Ha akarom, agyonverhetlek egy kihallgatáson, mert úgy hiszem, loptál. Ha akarom, meg is verhetlek, bilincsbe köthetlek, mert szemeteltél. Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom. Ha akarom, nyugdíjas vagy (bíró, igazgató), ha akarom nem (rokkantak, rendvédelmisek, bányászok). Ha akarom, milliomos vagy, ha akarom, földönfutó (föld, trafik). Ha akarom, van állásod (közmunka, járási hivatal), ha akarom, nincs (köztisztviselő, közalkalmazott).
Most azt akarják, hogy ne zabálhassak, amit akarok, Surján László, az élősködő párt alelnöke bővítené a chipsadós termékek körét. Most vagy kevesli, ami tizenkilencmilliárd ebből tavaly befolyt, vagy más ganéság jár a fejében. Inkább ez utóbbi. Minden zabálni valóról kiderítették már, hogy rákkeltő, meg ennek az ellenkezőjét ugyanúgy. Illyképp minden rohadt eledelt meg lehet adóztatni káros volta miatt. Sőt, le lehet szoktatni a népeket arról, hogy állandóan csak a belüket tömik, és semmi spiritualitás nincsen bennük. Egy szemernyi sesincsen. Zabálnak meg szarnak. Ezért mi, a Kurvák Didije Nagyon Pöpecpárt kérjük, hogy a jövőben fényt vehessünk magunkhoz kizárólag. Azon elfajzott egyedek, akik vasárnaponként orgonaszóra ostyát tömnek magukba nagy házakban, fizessék meg az élvezet árát. Ezer százalékos ostyaadót javasolunk számukra kétezer évre visszamenőleg. Hogy helyre billenjen a kényes egyensúly, azért. Mert meg. Csak.
Vélemény, hozzászólás?