VI. Fülöp, azaz Felipe Juan Pablo Alfonso de Todos los Santos de Borbón y Grecia, a spanyolok királya húsz százalékkal csökkentette saját járandóságát. Felbuzdulása miatt évente ötvennyolcezer euróval kap majd kevesebbet, ami momentán olyan tizennyolcmillió magyar pénz lehet, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Mindegy. Ilyen névvel bármit megtehet az ember, még a saját fizetését is csökkentheti, ha Spanyolhon nem teljesít jobban. Így jártak, meg a középkorú ifjonc is, akinek további címei: Gerona hercege, Viana hercege, Montblanc hercege, Cervera grófja, Balager ura. Ő vitorlázásban utazik, hatodik volt valamely olimpián, és mégsincsen neki szüksége a Palacio Real mellé egy kacsaúsztatóra.
Ellenben Felcsút ura vérbeli futballista, aki olimpiát tán a gründolt tévéjén tapasztalt mindeddig lezajló kacskaringós élete során. Őneki még nincsen palaciója, azt a Budavárban tervezi, ha el nem kúrják neki Veszprémben, de addig is van budija a birodalom határán, amely tövébe stadiont álmodott. Kicsi is, szar is, de az övé, ebből fakadóan azt delirálja, hogy benne van a klubban, holott csak a zongorába hugyozik gordonkaszóra, mint tette azt legutóbb a németek kancellárjával tartott sajtótájékoztatón is, ahogyan az a bűvös dobozból kiderült. Ez meg legyen a maga sajátos baja, mit érdekel minket a nyomorúsága – mondhatnánk, de nem tesszük, mégis csak ő az első emberünk minekünk, soraink közül választottuk, mint a legkiválóbbat közülünk, és olyanok is vagyunk.
Pontosabban olyan is az a slepp, amelyet meg ő tekeringet maga köré, hogy korlátlan és örök időkre szóló uralkodását valamiképpen összehozza. Hasonszőrűek ezek mind, és a Fidesz-evolúció sajátos eredményeképp egyre pofátlanabbak, de nem tehetnek róla, kódolva van mindez a génjeikben. Gyerekszobája, az egyiknek sem volt, ez nem előírás, miért is lenne. Maga az ő nagy Ács Ferijük is avas szagú parasztudvaron látta meg a napvilágot, és ugyan késsel villával zabálni úgy-ahogy megtanult, de azért vezérlő csillagai mutatják lelkének titkolt sötét bugyrait. Hogy mitől bír elélvezni, ha álmatlan hajnalokon izzadtan forgolódik a dunna alatt. Úgymint: a labda rúgása, kóbászok tőttögetése, a szotyola köpdösése, meg a jó hazai kisüsti. Ennek pancsolását a bocskorosoknak is engedélyezte a sufniban, és a klub éppen most készül emiatt odabaszni birodalmának néhány tízmilliárdos büntetést, de ki nem szarja le? Véli egyetlen csillagunk.
Meg a pénz ugye, a della. Annak a szerzése tölti ki az ő, és haverjainak univerzumát, épp szuszogva tömködik a gatyakorcba. Úgy lubickolnak a csillogó aranyak közt, mint szerencsétlen Dagobert bácsi és az ő idióta kacsa-unokaöccsei, és nem bírnak magukkal az istennek se. Balager ura, a spanyolok Fülöpje képes nagyvonalú lenni, és lemond a lóvé egy részéről, mert belátta, hogy többet akkor sem tud zabálni, mint a jobbágyok. A mi urunknál ez a felismerés még nem következett be – sohasem is fog -, ahogyan testbéli gyarapodása napról-napra mutatja. Ámde ez mellékszál. A fő vonulat mégiscsak a pénz volna, a Mammont tisztelik a mieink Jézus helyett, s ha a csapok eldugulni látszanak, akkor feltör belőlük az elfeledett gyerekkor, és geciznek ezerrel. Guccit meg Rolexet virítanak, államtitkároknak nyomnak oda sunyiban harminc százalékos béremelést, az Azori-szigetekre utaznak romaügyet tárgyalni, ilyenek. Annyit is érnek magunk közt szólva az ő szavukkal, csakhát közben a népek havas utak szélein slattyognak, és visongják, hogy éhesek. Ezt meg ők szarják le, mert ez nem Balager, itt nincsen Felipe Juan Pablo Alfonso de Todos los Santos de Borbón y Grecia, ez itten magyarhon, magyar ecsettel.
Vélemény, hozzászólás?