Lassan összedől minden – Simicska és az alagút

Mottó egy: „Le is írhatja, Orbán egy geci.”
Mottó kettő: “Talán kinyírnak, lelőnek, talán jön egy autó.”

Omladozik a Déli pályaudvar szíve, az alagút, napok óta vonat se ki, se be, áll a bál. Százmilliókat kell majd fizetni valakinek, akire ráhúzzák a vizeset, és a meccs jelenlegi állása szerint az önkormányzat lesz a kedvezményezett. Közmunkásokkal kigazoltatta az alagút feletti részt, ami oly igen jól sikerült, hogy semmi nem fogja meg a vizet már, és a fal készül bedőlni. Mindez aznap derült ki, amikor Simicska Lajos hajdani kenyéradóját gecizte le ékesszólóan minden szóba jöhető orgánumban, ez a gazda pedig maga Orbán Viktor. Fogalmam sincsen, hogy a Déli pályaudvar hanyadik kerületben leledzik, arról sincsen tehát tudomásom értelemszerűen, hogy arrafelé ki a polgármester, de nem lennék a helyében.

deli-alagut-noveny-nelkul(650x433)

Mit tehetne a nép egyszerű gyermeke, aki a nyakába kapta a magas hivatalt, meg a statisztika-javító közmunkások tömegét, akikkel valamit kezdenie kellett, ha nem akart úgy járni, mint gyöngyfai kollégája, aki kiakadt tán egy hete: Úgy éreztem csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom: a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét – fakadt ki Gyöngyfa polgármestere, és csendesen lemondott. Értelmetlennek tartotta a közmunkások által végzett maszatolást, és távozását így kommentálta: A közmunkások rendszeresen nem jönnek dolgozni, elhagyják a munkahelyüket, s ha itt vannak, akkor sincs haszna a tevékenységüknek. Nálunk harminchat közmunkás egy háromszáz méteres árkot tisztított fél éven keresztül. – Révedezett.

Budapesti kollégája a Moszkva tér felől délnek nézett, a sínek fölött fákat látott, meg bokrokat, aztán közmunkásain ingatta megfáradt tekintetét, és odaküldte őket gazolni. A pályaudvaron megállt az élet. Simicska Lajos Lázárnak köszönhetően nyakába kapta a reklámadót, elnyűtt tekintetét médiabirodalmára vetette, és gazolni indította volna őket, a Lánchíd Rádiót, a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t. Száznyolcvan fokos fordulatot irányzott elő, úgy képzelte, ezek a médiumok működjenek úgy, mintha tényleg azok volnának, erre egy pillanat alatt mondott le és fel a teljes vezérkara mindenütt. Habitusuk nem bírná a józan hangot, lelkiismereti okokból bizonyára kikötnek majd a közmicsodánál, ahol épp üresedések vannak, és nagyon köllenek a jó szagemberek biztosan. Simicska rögvest nekilátott gecizni, és kijelentette egy veretes interjúban, hogy aszondja: kibaszok mindenkit.

20141126simicska-lajos-sarvari-lovascentrum-lo3

Ez megy itt, el-, és kibaszás pitypangos honunkban, amely jelenségek nem különösek, rendszerszintűnek mondhatók ugyanis. Kérdéses volt, hogy a csak gazolásra tartott közmunkások mikor csesznek el valamit. A körforgalom tubarózsái közt nem tehettek nagy kárt, de rászabadítva őket egy alagút tetejére egyből meglátszott, hogy mire való, amit végeztetnek velük. Omladozik a fal. Amíg a Lázár, Rogán féle Fidesz új generáció is csak a susnyásban lavázott, nem lehetett nagy baj. A fiúk azonban igen sajnálatos módon férfivá érettek, és ki akarják csinálni a nagypapát. Alagút, Simicska, egyre megy. Omladozik Simicska, de még hörög utoljára, és víziói vannak. “Talán kinyírnak, lelőnek, talán jön egy autó.” – Mondja, ismerve a rendszer természetét, amelynek mostanáig kegyeltje volt, de úgy tűnik, már Mészáros Lőrinc a pénztárnok. Itt tart a hajdani mindenható ember, és ez a végordítás káromkodással fűszerezve valamit jelez. A maffiacsaládban megkezdődött a harc a keresztapaságért, közben pedig recseg a rendszer. Lassan és biztosan dől össze minden.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!