Útdíj és (f)agyhalál az MTV-ben

lead_370Pár napig volt hideg itt minálunk, mégis rengetegen fagytak meg. Szokatlan jelenség mostanában Magyarországon a mínusz tíz fok, az emlékezetes márciusi hóvihar óta is eltelt több mint másfél év, amikor másik autóba ültünk, és bíztató sms-eket kaptunk magától a belügyminisztertől, mindenki örömére. Azóta néhány nyári napot leszámítva szinte folyamatosan tavasz volt, a különös 2014 múltával azonban akadt olyan elvetemült szervezet – civil, persze a rohadékja -, amely számvetést készített, és arra jutott, hogy a mögöttünk hagyott háromszázhatvanöt napban negyvenöten fagytak meg, hűltek ki Mária elátkozott országában, ami gyalázat így a huszonegyedik században. Meg különben is. Ez a szám tömegesnek mondható itt, Európa közepén, de a közmédiának csúfolt amúgy ép ésszel felfoghatatlan valami minderről egy rohadt szót nem ejtett, és még csak panaszt sem érdemes ellene benyújtani, mert kinek? Az időjárás azonban szarik a dátumokra, a jövő héten megint lehűlés jön állítólag, a tendencia minden bizonnyal folytatódik, és tovább tart az örömködés is a királyi médiában, az hóttbizonyos.

Az új útdíj miatt is mindenki boldog volt náluk. Miközben az egész ország szidta a jó anyját annak, aki kitalálta az új sarcot, és már Hende Csaba sem tudta, hogy egyik napról a másikra mit hazudjon ebben az ügyben, az emegy megrendezte az örömöt. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze kapott szerepet az M1 Híradójában, amint éppen azt ecsetelte, mennyire elégedett az autópályás díjfizetés új rendszerével. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére érvényes matricát vásárolt, mondta. Bánhidi Krisztián azért volt lelkes a kamerák előtt, mert nagyon sokat szokott közlekedni autópályán a megyében. A Híradóban egyébként természetesen mindenki örült az új díjfizetési kötelezettségnek, mert az jó. Visszatérve pöttyet a mi saját bejáratú miniszterünkre, sajnáljuk őt, emberek! Kitetszik, hogy a bagázs peremére került. Így lehet, ha egy kormánytagnak fingja sincs a kormány intézkedéseiről. Ha meg igen, és hazudott, az nem kisdoboshoz illő dolog, most meg, hogy állítólag a megye érdekében harcot hirdet a tökély ellen, az sem egy életbiztosítás. A sánta kutya megtette a dolgát.
image
Meg ezek a tüntetések, ezek is csak a fejtörést okozzák. Naponta azon agyalni, hogy a jófrancba lehetne elhazudni dolgokat, fajsúlyos feladat. Most, a tegnapinál sikerült Mátyás királyos megoldást találni – hoztam is nem is -, és a szívnek oly igen tetsző végeredmény kerekedett. A Híradó este hosszan ecsetelte a tüntetők közötti vitákat, illetve azzal foglalkozott, milyen közük lehet ezeknek a szervezeteknek Gyurcsány Ferenchez, és ki nevezhető tulajdonképpen civilnek. Végül megemlítették, hogy jóformán minden tiltakozás szervezői között jelenlegi vagy volt politikusok, illetve pártok vannak. És még boldogok is lehetünk, hogy nem az történt, mint az operai tüntetések debütálásánál, amikor az MTV tudósítója három éve egy csaknem teljesen üres utcarész előtt kommentálta az egyébként sok ezer embert megmozgató tüntetést. A jóból viszont sohasem elég. Így gondolja ezt ártunk és ormányunk, és ukáz született, hogy az agymosás felületeit bővítsék ki, és ez nem vicc.
rsz-moriczka7uj-d0001F97A6d844f114887
Az állami tévénél ugyanis megkezdték az előkészületeket egy önálló hírcsatorna kialakítására. Az még nincs eldöntve, hogy a nemzeti főadót, az M1-et alakítják-e át, vagy teljesen újat csinálnak M5 néven, de a tervek március 15-i indulásról szólnak. Az elképzelések szerint egy reggel hat órától éjfélig sugárzó, „klasszikus” hírtévét hoznának létre, amelyben hírek, híradók, hírháttér-blokkok követnék egymást egész nap, s nem lennének benne ismeretterjesztő vagy szórakoztató műsorok. Viszont jó műsorhoz megfelelő emberek kellenek, a gyökerekhez illik nyúlni, a ferdítés, rágalmazás, elhallgatás, etc. atyamestereihez, ezért az állami média egyes vezető beosztású munkatársai már a Hír TV és az Echo TV több újságírójánál, gyártási és műszaki szakemberénél puhatolóznak állásajánlatokkal. Az a szellemi magasság öltözik közszolgának megint, amely három napja csúcsot döntött. A Hír TV Paletta című műsorában szerepelt Maksa Zoltán december 31-én. „Mintegy kétszáz magányos nő várakozik napok óta az ELTE jogi kar környékén megerőszakolásban reménykedve” – ezt a vicces hírt olvasta fel Maksa bunkóhíradójában, amely nívójában hasonlít testvéréhez az emegyen. No comment, tárt karokkal várja őt a királyi ocsmadék is, csak előre az Obersovszky által kitaposott úton efftáássak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum