Tegnap a magyar celebcsillagok szerencsétlen együttállása elhozta a telepre a kataklizmát. Kiderült, hogy Kövér Lajának mégis igaza volt, a szilveszteri spontán derkovitsi forradalommal megkezdődött a Negyedik Világháború. Tapasztalt haditudósítóként ezt már karácsony előtt láttam, figyelmeztettem is, mégis, senki az ég egy világon nem hallgatott rám, pedig december 23-án ért csúcsra a fellazítás. Ekkor egy magát részegnek álcázó magányos harcos dacolva minden veszéllyel beleordibálta az akkor még langymeleg ájerbe a főbb vezényszavakat. Előretolt honfitársunk álcaként éjféli misét celebrált sajátos avantgárd módon, mindenféle műfaji kötöttség nélkül.
Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a lázító pörformansz némi módosulással. A művész nem szíve hölgyéhez akart bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül. Orbán takarodj, harsogta a szlogent, és amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle, amelyben bőven szerepeltek bizonyos testnedvek és nyílások, a legősibb foglalatosság szülőanyával együtt emlegetése, megminden. De feltűnő volt, hogy a közmunkától megfáradt telepiek nem hajtották el a jó édesanyjába a kéretlen csepűrágót, csendben készülődött valami.
Az igazi jelet Nótár Mary adta meg. A Zámbó Jimmy díjas partizán igazi hősiességgel a forradalmi év utolsó két napján ereje végső megfeszítésével nyolc haknit vállalt az ország minden pontján. Hogy nemes szándékai ki ne derüljenek, az ellenségtől minden egyes lázító fellépésért felvett kétszázötvenezret, így a kampány-túra után kétmillió ingadozó árfolyamú forinttal szegényítette a rezsimet, de megérte. Sikerült bemutatnia, hogy az elnyomók bőre alatt is bankók lapulnak, ezzel erőt adott a megfáradtaknak, akik végre látták a célt. Aha, buggyant ki Bélából a felismerés, petárda kell ide, hogy mi is ne épp semmiért dolgozzunk, és zsebre gyűrt egy minimálbéres elszámolási papírt, hogy erőt merítsen az azon látható számok ganéságából, de az események túlhaladtak rajta.
Nótár Mary mulatósától megrészegültek a népek, nem bírták kivárni a megváltó jelet. Már napokkal a nagy bumm előtt kósza durranások, robbanások hallatszottak mindenfelől, amelyek tegnap hat óra tájt váltak gyakoribbá, a lázadókat az orosz télre utaló mínuszok sem riasztották vissza. Ebben azt vélelmezték, hogy Putyin már itt van, hiába küldte haza huszonöt éve egy délceg fiatalember az akkor még KGB-ben utazó manust, ha most meg valami rossz, elhízott és teljesen szétesett hasonmás betelepítette a spájzba. Ez a megvilágosodás tíz óra tájban elszabadította a poklot. Elindult a nehéztüzérség, éjfélig senki sem halotta még a saját hangját sem, Béla nem értette az elnök motyogását a tévében, ez csak egy báb, villant be kannás bortól sajtszerűvé vált agyába, és kirohant az éjszakába, magához ölelve a muníció utolsó maradékát.
Csapatai már harcban álltak, amelyet elégedetten nyugtázott. Sztálingrád lószerszám ehhez képest, vélekedett, és ő is lőni kezdett. A szervezetlenség azonban megmutatkozott, inkább csak egyéni akciók voltak ezek, a kutyák azonban teljesen meghülyültek, szaladgáltak a ropogósra fagyott hóban behúzott farokkal, és a panelek falai mögül túlnyüszítették a földindulást. Fél egyig bírták a lázadók, a robbanószer fogyni látszott, így Béla úgy döntött, hogy a konyhába hív néhány megbízható, harcedzett telepit, hogy az új év köszöntésének örve alatt beszéljék meg a továbbiakat. Elindultak az itt-ott felharsanó autóriasztók hangjától övezve, a jól ismert cimborákhoz csapódott egy Gavroche külsejű ifjonc is. Béla kimerítette a lencsét a csajkákba, és föltette a kérdést: hogyan tovább, szaktársak? De az utolsó szónál feje elemi erővel bukott a gazdagságot ígérő főzelékbe, gyenge gyomra nem bírta a nap közben megvedelt házi kerítésszaggatót, érzékeny lelke meg az izgalmakat.
Mindenki bénultan nézett maga elé, csak ez a Gavroche imitátor volt élénk. Zsebéből gyűrött könyvet húzott elő, és a lencsétől koszos asztalra tette, mint a Bibliát. Mi? Hogy? Mia? Böfögték föl a forradalmárok. Az ifjú kiemelte Béla fejét a csajkából, hogy meg ne fulladjon nekik, így biztonságba helyezve a nagy öreget szólásra emelkedett, miközben a cézári koponya topán puffant az asztalon egy lencsetócsában. Gavroche fölállt, fölemelkedett, fölmagasodott, és kibökte a varázslatot: Legyünk ribancok elvtársak! Az értetlenkedőkre nézve a kezébe vette Kelemen Anna frissen megjelent kötetét, és citált belőle. Ebben a művésznő-szaktársnő kifejti, hogy ezentúl pénzért fog dugni, alkalmanként százezerért. Az ellenség gyengítésének ez az új módja lázba hozta az összeesküvőket, többen a mellüket nézték, hogy mennyi szilikon fér bele, ilyenek.
Mindenki megbolondult, petárdáikról feledkezve Béla elhunyt feleségének ruháit magukra öltve dévaj mondatokat próbálgattak: hogy tetszem önnek miniszter úr? Ilyenek hangzottak el a hajnali szürkületben. Megőrjítette őket, hogy heti egyszeri keféléssel eljöhet maga a Kánaán, Petőfi tüzei lobogtak a szemekben, ha arra gondoltak, ilyen egyszerű módon lehet elszedni mindenféle pályáztatás nélkül a Simicskák pénzét. Egyből rózsaszínű lett a koszos másnap, de Béla önkéntelenül is kijózanította őket. Leesett a hokedliről, leverte a Sokolt, amely bekapcsolt. Valami távoli idomított hang szólt a Nóta Rádióból, riasztást emlegetett ónos eső miatt, ami már kopogni kezdett a párkányon. Béla zsebéből kicsúszott a minimálbéres fecni, ezt magukhoz vették, hogy erőt adjon a további küzdelemhez, amit az ötven méterre lévő lerakatnál akartak folytatni. Szőke legyek, vagy vörös – hallatszott a lift mellől egy gyomorbajos hang, miközben Bélát a Gavroche külsejű fölnyalábolta, és a csöpörgő jégben megindult vele új kalandok, a lerakat felé, itt-ott még eldurrant néhány kósza petárda. Mint a Viktor agya, gondolták az összeesküvők, és mendegéltek új lendülettel, bele a frissen született, büfitől harmatos, pelenkaszagú évbe.
Vélemény, hozzászólás?