A lencsés forradalom krónikája

Tegnap a magyar celebcsillagok szerencsétlen együttállása elhozta a telepre a kataklizmát. Kiderült, hogy Kövér Lajának mégis igaza volt, a szilveszteri spontán derkovitsi forradalommal megkezdődött a Negyedik Világháború. Tapasztalt haditudósítóként ezt már karácsony előtt láttam, figyelmeztettem is, mégis, senki az ég egy világon nem hallgatott rám, pedig december 23-án ért csúcsra a fellazítás. Ekkor egy magát részegnek álcázó magányos harcos dacolva minden veszéllyel beleordibálta az akkor még langymeleg ájerbe a főbb vezényszavakat. Előretolt honfitársunk álcaként éjféli misét celebrált sajátos avantgárd módon, mindenféle műfaji kötöttség nélkül.

20120818_13993-18846_m

Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a lázító pörformansz némi módosulással. A művész nem szíve hölgyéhez akart bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül. Orbán takarodj, harsogta a szlogent, és amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle, amelyben bőven szerepeltek bizonyos testnedvek és nyílások, a legősibb foglalatosság szülőanyával együtt emlegetése, megminden. De feltűnő volt, hogy a közmunkától megfáradt telepiek nem hajtották el a jó édesanyjába a kéretlen csepűrágót, csendben készülődött valami.

Az igazi jelet Nótár Mary adta meg. A Zámbó Jimmy díjas partizán igazi hősiességgel a forradalmi év utolsó két napján ereje végső megfeszítésével nyolc haknit vállalt az ország minden pontján. Hogy nemes szándékai ki ne derüljenek, az ellenségtől minden egyes lázító fellépésért felvett kétszázötvenezret, így a kampány-túra után kétmillió ingadozó árfolyamú forinttal szegényítette a rezsimet, de megérte. Sikerült bemutatnia, hogy az elnyomók bőre alatt is bankók lapulnak, ezzel erőt adott a megfáradtaknak, akik végre látták a célt. Aha, buggyant ki Bélából a felismerés, petárda kell ide, hogy mi is ne épp semmiért dolgozzunk, és zsebre gyűrt egy minimálbéres elszámolási papírt, hogy erőt merítsen az azon látható számok ganéságából, de az események túlhaladtak rajta.

sztalingrad01

Nótár Mary mulatósától megrészegültek a népek, nem bírták kivárni a megváltó jelet. Már napokkal a nagy bumm előtt kósza durranások, robbanások hallatszottak mindenfelől, amelyek tegnap hat óra tájt váltak gyakoribbá, a lázadókat az orosz télre utaló mínuszok sem riasztották vissza. Ebben azt vélelmezték, hogy Putyin már itt van, hiába küldte haza huszonöt éve egy délceg fiatalember az akkor még KGB-ben utazó manust, ha most meg valami rossz, elhízott és teljesen szétesett hasonmás betelepítette a spájzba. Ez a megvilágosodás tíz óra tájban elszabadította a poklot. Elindult a nehéztüzérség, éjfélig senki sem halotta még a saját hangját sem, Béla nem értette az elnök motyogását a tévében, ez csak egy báb, villant be kannás bortól sajtszerűvé vált agyába, és kirohant az éjszakába, magához ölelve a muníció utolsó maradékát.

Csapatai már harcban álltak, amelyet elégedetten nyugtázott. Sztálingrád lószerszám ehhez képest, vélekedett, és ő is lőni kezdett. A szervezetlenség azonban megmutatkozott, inkább csak egyéni akciók voltak ezek, a kutyák azonban teljesen meghülyültek, szaladgáltak a ropogósra fagyott hóban behúzott farokkal, és a panelek falai mögül túlnyüszítették a földindulást. Fél egyig bírták a lázadók, a robbanószer fogyni látszott, így Béla úgy döntött, hogy a konyhába hív néhány megbízható, harcedzett telepit, hogy az új év köszöntésének örve alatt beszéljék meg a továbbiakat. Elindultak az itt-ott felharsanó autóriasztók hangjától övezve, a jól ismert cimborákhoz csapódott egy Gavroche külsejű ifjonc is. Béla kimerítette a lencsét a csajkákba, és föltette a kérdést: hogyan tovább, szaktársak? De az utolsó szónál feje elemi erővel bukott a gazdagságot ígérő főzelékbe, gyenge gyomra nem bírta a nap közben megvedelt házi kerítésszaggatót, érzékeny lelke meg az izgalmakat.

220px-Victor_hugo_gavroche_a_11_ans

Mindenki bénultan nézett maga elé, csak ez a Gavroche imitátor volt élénk. Zsebéből gyűrött könyvet húzott elő, és a lencsétől koszos asztalra tette, mint a Bibliát. Mi? Hogy? Mia? Böfögték föl a forradalmárok. Az ifjú kiemelte Béla fejét a csajkából, hogy meg ne fulladjon nekik, így biztonságba helyezve a nagy öreget szólásra emelkedett, miközben a cézári koponya topán puffant az asztalon egy lencsetócsában. Gavroche fölállt, fölemelkedett, fölmagasodott, és kibökte a varázslatot: Legyünk ribancok elvtársak! Az értetlenkedőkre nézve a kezébe vette Kelemen Anna frissen megjelent kötetét, és citált belőle. Ebben a művésznő-szaktársnő kifejti, hogy ezentúl pénzért fog dugni, alkalmanként százezerért. Az ellenség gyengítésének ez az új módja lázba hozta az összeesküvőket, többen a mellüket nézték, hogy mennyi szilikon fér bele, ilyenek.

156237_1169198192_600x450

Mindenki megbolondult, petárdáikról feledkezve Béla elhunyt feleségének ruháit magukra öltve dévaj mondatokat próbálgattak: hogy tetszem önnek miniszter úr? Ilyenek hangzottak el a hajnali szürkületben. Megőrjítette őket, hogy heti egyszeri keféléssel eljöhet maga a Kánaán, Petőfi tüzei lobogtak a szemekben, ha arra gondoltak, ilyen egyszerű módon lehet elszedni mindenféle pályáztatás nélkül a Simicskák pénzét. Egyből rózsaszínű lett a koszos másnap, de Béla önkéntelenül is kijózanította őket. Leesett a hokedliről, leverte a Sokolt, amely bekapcsolt. Valami távoli idomított hang szólt a Nóta Rádióból, riasztást emlegetett ónos eső miatt, ami már kopogni kezdett a párkányon. Béla zsebéből kicsúszott a minimálbéres fecni, ezt magukhoz vették, hogy erőt adjon a további küzdelemhez, amit az ötven méterre lévő lerakatnál akartak folytatni. Szőke legyek, vagy vörös – hallatszott a lift mellől egy gyomorbajos hang, miközben Bélát a Gavroche külsejű fölnyalábolta, és a csöpörgő jégben megindult vele új kalandok, a lerakat felé, itt-ott még eldurrant néhány kósza petárda. Mint a Viktor agya, gondolták az összeesküvők, és mendegéltek új lendülettel, bele a frissen született, büfitől harmatos, pelenkaszagú évbe.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!