Színház az egész világ – a sz@r csinosítása

Negyvenezer néző, a teljes nézőszám egyharmada hagyta ott a Nemzeti Színházat az igazgatóváltás után. Alföldi utolsó évadában százhuszonkilencezren váltottak jegyet, a következő, már a Vidnyánszky-féle évadban csak nyolcvannyolcezer nézőt vonzottak a Nemzeti előadásai. Alföldi első, 2008/09-es évadában a Nemzeti Színháznak száztizenötezer nézője volt. Mindez különösen az „unortodox” közönségszervezési módszerek fényében érdekes. Sok helyről tudható, hogy a színház nemcsak ingyen-, és/vagy ötszáz forintos jegyekkel „bombázta” reménybeli közönségét, nemcsak a lakásajtókon becsöngetve kínálta portékáját, hanem egyes egyetemek dékánjai körlevélben ajánlották nyomatékkal a Nemzeti előadásait. Az is köztudott, hogy a „technikai okok” miatt elmaradt számos előadás technikai oka a nézőhiány volt.
nemzeti
Nagyon nincs mit csodálkozni, kiderült – már megint -, hogy bűzlő szargombócokat akkor sem nagyon sikerül a polgárok torkán lepasszírozni, ha ezt szakrális térben kísérlik meg. Ez a templom is – amivé az amúgy, lánykorában kiváló rendező kiáltotta ki azokat a falakat, amelyek megszokták, hogy körötte gondolkozni szoktak takarásban – ez is befuccsolt, amint az irányított világlátást óhajtotta sugallni, na ez sem megy. Ha másból nem, ebből már rá lehetne döbbenni, hogy a liberális gondolkodás nem hogy haldokolna, mint ahogyan azt a mai Magyarország önjelölt ideológusa Mórickaként elképzeli, hanem éppen virul. A színházba járók többsége nem viseli el, ha meg akarják mondani neki, mit gondoljon a körülötte tobzódó világról, egyszerűen nem megy oda, ahol misét kínálnak neki katarzis helyett.

Viszont „ezek” nem nagyon tanulnak semmit sem. A színház reagált a lesújtó adatokra, s ebben egy szót sem ejt az elveszített közönségről, helyette azt szajkózza, miben teljesített jobban az előző éránál, amely adatoknak amúgy semmi jelentősége nincsen. Íme: a Nemzeti Színház 2013/14-es évada során háromszáznegyven előadást játszott, ebből húszat vidéken illetve meghívásoknak eleget téve, külföldi fesztiválokon. Ez utóbbi szám hétszer annyi, mint amennyit 2008/09-ben teljesített a színház. Az elmúlt évadban a Nemzetiben hetvenegy különböző produkció került színre, ebből tizenhat idegen nyelvű, a színház nemzetközi fesztiváljára érkezett előadás volt. Ez a két szám öt évaddal ezelőtt negyvenhárom illetve nulla volt. A színház összesen száztizenegy vendégelőadást fogadott, szemben a 2008/2009-es hatvanöt előadással.
Another Brick In The Wall - Pink Floyd
Olyan ez az egész, mint maga az ország napjainkban, és hát miért is csodálkoznánk, végtére is annak a terméke. Egy olyan helyé, ahonnan – akárcsak a nemzetiből a nézők – menekülnek az emberek. Ötszázezren mondtak már nemet az új korra, de ez a tömeg a hatalom kommunikációjában nem létezik, minek beszélni róluk, az új hon nélkülük is jobban teljesít nemigaz? Nem. A Nemzeti győzelmi jelentésének mintájára íródnak itt a történetek, ami szar, azt megszidolozzák, ami még ennél is büdösebb, az meg nincs, mert nem beszélünk róla. Ez így komilfó szerintük, mégis maga a tragédia. Ahogyan a dohosan új előadásoktól fordul fel sokak gyomra, csak úgy öklendezik a többség az ország pállott levegőjétől, de még nem tudnak egy egészségeset hányni. Sivár mindennapjainkban így hordoz bennünket az idő. Köszönjük, kegyelmes úr.
600full-pink-floyd_-the-wall-screenshot
Megvan ennek a metódusa nagyban, már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.
4242768_6b6e347f07a4a647c49ccca1393d98e7_wm
Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis bőséges a hívők tábora, ami végtelenül abszurd. De nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán. Ahhoz, hogy ezt az egész Fidesz-trutyit valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki mindazt, amit hall, komolyan tudja venni, és még nem esett le korábban egy hídról, szomjasan nem ivott Domestost, nem vitte el a rézfaszú bagoly, és bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. De megérik, hiszik, mert képtelenség. A szar csillog a vikszolás után, a Nap vidáman süt a temetőkre, hiszen itt minden és mindenki jobban teljesít.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,
2 hozzászólás “Színház az egész világ – a sz@r csinosítása
  1. én szerint:

    Szánalmas írás!
    De létható kik kiknek üzemeltették a Nemzetit!

  2. Paulus_Maior szerint:

    Ez az írás valós kor- és kórképet rajzol mind a nemzetiről, mind a nemzetről. Ezért nem az elemzés a szánalmas, hanem amiről ír. Itt tartunk, és lehet tudni, hová tartunk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!