Csak eldobom az agyam, és indulok is

Első ízben állítottak elő laboratóriumban működőképes háromdimenziós agyszövetet, amelyet két hónapon át sikerült is életben tartani. A kísérletekről az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában jelent meg tanulmány.

Gondoljunk csak bele, milyen elképzelhetetlen távlatokat nyit meg ez a nem is oly távoli jövőben. Ha az élettartamot sikerül növelni – és mért ne sikerülne máma már -, szinte rutinműtétté válik egy agycsere, a hülye polgártársak tudatát úgy lehet átalakítani, mint ma a szabóságban a gatyát. Beköszönt valóban a szép, új világ, a magyar egészségügyben egy lesz csak a baj, végtelenül hosszú lesz a várólista. Ma csípőprotézisre várakoznak a népek ezerszám, kétéves határidővel leginkább, mi lesz itt, ha agyért kell sorban állni, amely létfontosságú szerv cseréjére beláthatatlan mennyiségben lesz szükség, amint azt az ország mentális állapota oly ékesen mutatja. Hordoz tehát magában veszélyeket és nehézségeket ez a nóvum, de a párt és Isten segedelmével megoldjuk ezt is.
1emberi_agy
Az biztos, hogy a hálapénz intézményét mindez nem tünteti el, sőt, újabb, az eddigieknél még durvább formája jelenik meg, hiszen egy vadiúj agy minden pénzt megér. Nos, éppen emiatt megint az úgynevezett felső tízezer jár majd jól, már megint az élhetetlenek elé kerülnek, hiszen akinek még egy szaros agycserére se futja a közmunkából, az annyit is ér. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mi lesz a politikát űző réteg sorsa. A pártból ki dönti el, hogy melyik elvtárs szorul tudatmódosításra, és ez, valljuk be fogós, ravasz kérdés. Mondjuk a Fidesznél egyszerű lesz a dolog, a Viktor majd kimondja a tutit, mint ahogyan minden másban is. Maga elé veszi a névsort, és egy harsány piros ikszet tesz a generálozásra szoruló manusok neve mellé, és már iramodhatnak is a kórházba rutinműtétre.

A demokratikusnak mondott alakulatoknál megint elindul a szavazósdi, a tagság javasol, az alapszervezet jóváhagy, a választmány dönt, de visszautalja a kérdést még megfontolásra, végül a kongresszus elé kerül az ügy, de azt majd egy év múlva hívják össze. Megy majd a monyolás, mint most az együttműködés megszövegezése és jóváhagyása esetén, és úgy járnak, hogy a Fidesz-fiúk már régesrég új aggyal hódítják meg a világot, ezen az oldalon meg folyik majd a vita, hogy melyik alkoholtól és más káros behatásoktól likacsossá vált példány kerüljön formalinba okulásul, és melyik maradhat még egy kis ideig a helyén.

A köznép sorsa sem egyértelmű. Kubatovnak ott vannak a listái, amelyekből egy perc alatt eldönthető, hogy ki méltó az agycserére, umbulda kizárt, ezen az oldalon meg megy majd a lobbi, hogy ki kinek a nagypapája, unokaöccse vagy sógora, ki kapjon lehetőséget a cserére. Mondjuk ez a szűrő amott is működik, csak az a különbség, hogy az a pereputty már amúgy is a felső tízezerbe tartozik – trafikok, földek, erték, káefték, etc. -, ott tehát kizárt a tülekedés, azon a fázison ők már nagyon rég túljutottak.
orbantojas
Probléma még, de egyáltalán nem gond, hogy a steril agysejteket ki töltse meg és milyen tudattal. Az agyalakító állomások már eleve állami kézben lesznek, Hoffmann Rózsát aktivizálják – neki nem kell megújulni, az ő állománya úgy jó ahogy van -, és az általa megálmodott világlátást és ismeretanyagot kapja mindenki. Így egy kicsit sekélyes lesz, egyforma is kissé a kiválasztottak világa, de hát ez a cél végül is nemdebár? A lecsúszottak, hajléktalanok, írófélék, zenészek, színészek és más deviáns egyedek nem lesznek érdemesek a cserére, megmarad nekik a zűrös bonyolultság, a jambusok elviselhetetlen világa az indulók helyett. Az őskáosz, amikor a szürke egyformaság gyönyörködtet csupán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!