Első ízben állítottak elő laboratóriumban működőképes háromdimenziós agyszövetet, amelyet két hónapon át sikerült is életben tartani. A kísérletekről az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában jelent meg tanulmány.
Gondoljunk csak bele, milyen elképzelhetetlen távlatokat nyit meg ez a nem is oly távoli jövőben. Ha az élettartamot sikerül növelni – és mért ne sikerülne máma már -, szinte rutinműtétté válik egy agycsere, a hülye polgártársak tudatát úgy lehet átalakítani, mint ma a szabóságban a gatyát. Beköszönt valóban a szép, új világ, a magyar egészségügyben egy lesz csak a baj, végtelenül hosszú lesz a várólista. Ma csípőprotézisre várakoznak a népek ezerszám, kétéves határidővel leginkább, mi lesz itt, ha agyért kell sorban állni, amely létfontosságú szerv cseréjére beláthatatlan mennyiségben lesz szükség, amint azt az ország mentális állapota oly ékesen mutatja. Hordoz tehát magában veszélyeket és nehézségeket ez a nóvum, de a párt és Isten segedelmével megoldjuk ezt is.
Az biztos, hogy a hálapénz intézményét mindez nem tünteti el, sőt, újabb, az eddigieknél még durvább formája jelenik meg, hiszen egy vadiúj agy minden pénzt megér. Nos, éppen emiatt megint az úgynevezett felső tízezer jár majd jól, már megint az élhetetlenek elé kerülnek, hiszen akinek még egy szaros agycserére se futja a közmunkából, az annyit is ér. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mi lesz a politikát űző réteg sorsa. A pártból ki dönti el, hogy melyik elvtárs szorul tudatmódosításra, és ez, valljuk be fogós, ravasz kérdés. Mondjuk a Fidesznél egyszerű lesz a dolog, a Viktor majd kimondja a tutit, mint ahogyan minden másban is. Maga elé veszi a névsort, és egy harsány piros ikszet tesz a generálozásra szoruló manusok neve mellé, és már iramodhatnak is a kórházba rutinműtétre.
A demokratikusnak mondott alakulatoknál megint elindul a szavazósdi, a tagság javasol, az alapszervezet jóváhagy, a választmány dönt, de visszautalja a kérdést még megfontolásra, végül a kongresszus elé kerül az ügy, de azt majd egy év múlva hívják össze. Megy majd a monyolás, mint most az együttműködés megszövegezése és jóváhagyása esetén, és úgy járnak, hogy a Fidesz-fiúk már régesrég új aggyal hódítják meg a világot, ezen az oldalon meg folyik majd a vita, hogy melyik alkoholtól és más káros behatásoktól likacsossá vált példány kerüljön formalinba okulásul, és melyik maradhat még egy kis ideig a helyén.
A köznép sorsa sem egyértelmű. Kubatovnak ott vannak a listái, amelyekből egy perc alatt eldönthető, hogy ki méltó az agycserére, umbulda kizárt, ezen az oldalon meg megy majd a lobbi, hogy ki kinek a nagypapája, unokaöccse vagy sógora, ki kapjon lehetőséget a cserére. Mondjuk ez a szűrő amott is működik, csak az a különbség, hogy az a pereputty már amúgy is a felső tízezerbe tartozik – trafikok, földek, erték, káefték, etc. -, ott tehát kizárt a tülekedés, azon a fázison ők már nagyon rég túljutottak.
Probléma még, de egyáltalán nem gond, hogy a steril agysejteket ki töltse meg és milyen tudattal. Az agyalakító állomások már eleve állami kézben lesznek, Hoffmann Rózsát aktivizálják – neki nem kell megújulni, az ő állománya úgy jó ahogy van -, és az általa megálmodott világlátást és ismeretanyagot kapja mindenki. Így egy kicsit sekélyes lesz, egyforma is kissé a kiválasztottak világa, de hát ez a cél végül is nemdebár? A lecsúszottak, hajléktalanok, írófélék, zenészek, színészek és más deviáns egyedek nem lesznek érdemesek a cserére, megmarad nekik a zűrös bonyolultság, a jambusok elviselhetetlen világa az indulók helyett. Az őskáosz, amikor a szürke egyformaság gyönyörködtet csupán.
Vélemény, hozzászólás?