A nagy magyar abszurd, a modern feudalizmus újabb mérföldkövéhez érkezett tegnap, amikor is az alattvalók a hűbérúr elé járultak, hogy beszolgáltassák a tizedet, szüzet egyelőre nem vittek. Néhány napja egy Milla nevű csodalabrador talált a Jászságban egy szarvasgombát. Az 1,28 kilogrammos fűszernek használt sznobéria, amely – magunk közt szólván úgy néz ki, mint egy méretes adag szar – alig marad el a világcsúcstartó 1,31 kilós olasz rekordertől, és amint híre kerekedett a világban meglelésének, egyből fölkínáltak érte háromezer eurót, ami testvérek között is kábé egymillió forint. Ez, hogy így minden befektetés és különösebb fáradozás nélkül áll a házhoz, azért nem rossz napidíj. Még csak a piacra sem kellett volna kiülni vele, nem beszélve arról, hogy a helypénz is megspórolható lett volna. Normális magyar ember eladja az ilyet, a hűbéres másképpen gondolkozik.
Odaadja az egyik alvezérnek, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszternek. A hülyeséget többen prezentálták, Bagi Iván és Fekete Oszkár, a Truffleminers Kft. tulajdonosai vezényelték a szeánszot. Az adományozáson jelen volt Papp Béla, a szarvasgomba megtalálója, Pócs János országgyűlési képviselő, Tari András, Jászivány polgármestere és Dégi Zoltán, a Nógrádi Erdő és Faipari Gazdaság vezérigazgatója. Sőt, az átadásra elkísérte őket Milla nevű keresőkutyájuk is.
Fanfárokról nem esett szó, sem arról, hogy kitüntetést kapott volna a jóravaló eb, de ami késik, nem múlik, azokat nemzeti ünnepek táján szokták osztogatni. De az is előfordulhat, hogy az öntudatos labrador nem lesz hajlandó kezet fogni, és nem veszi át a plecsnit, százszor is meg kell gondolni a mai világban, kit ismer el kegyével a hatalom. Mert gondoljunk bele, ilyen névvel: Milla, kiássa a gazdájának a gombát, ő meg szalad vele az utált hatalom minisztériumába, nonszensz. Egyébként maga Orbán Viktor nem volt ott a jeles eseményen, de azért üzent. Felolvasták levelét a kutyának, hogy lám, milyen remek ez a mi magyar földünk, amely szintén jobban teljesít. Egyesek hungarikummá akarják nyilvánítani a bűvös gombát. Az olasz vetélytársat, amely mégse a szent magyar humuszban termett, már le sem szarják, nincs, biztosan valami nyugati propaganda szüleménye és porhintése csupán, mi vagyunk az elsők, az hétszentség. Az a szomorú, hogy ezt nem én találtam ki.
Ami még eldöntetlen: nem tudni, a magyar földek első számú igazgatója mihez kezd az ölébe hullott kinccsel. Beteszi a vitrinbe, odaajándékozza a Nemzeti Múzeumnak, vagy egyenesen a koronázási jelképek mellé kerül az ország házába, hogy ott járhasson csodájára a világ a magyarok felsőbbrendűsége ez újabb bizonyítékának. Esetleg – irgalom atyja ne hagyj el – egyszerűen fölzabálja a reggeli rántottával. Aztán az is eldöntendő, mi lesz ezután a sorsa a túlméretes krumpliknak, tököknek, paradicsomoknak, nem is szólva a négymázsás disznókról, esetleg világcsúcs tejhozamot adó tehenekről. Ez olyan aktuális problémává vált ezzel az aktussal, aminek megoldására mihamarabb törvényt kell alkotni. Ne aggódjunk, hamarosan megszületik, sőt, az alaphadovába is bekerül, hiszen rendezni kell nemzeti ereklyéink méltó gondozásának összetett problematikáját.
Vélemény, hozzászólás?