„A vallás szükséglete onnan ered, hogy az anyagi fejlődés, bármily számottevő is, önmagától sohasem idéz elő tartós és kielégítő boldogságot. Minél többet érünk el anyagilag, annál inkább hatalmába kerít az aggódás és a félelem…A technikák nem teremtenek végső és maradandó boldogságot az emberi lények számára. Ezek a módszerek legfeljebb külső, fizikai örömöt okozhatnak, s ha netán mégis kiváltanak olykor-olykor valamiféle szellemi élvezetet, az múlékonynak fog bizonyulni.
Másfelől viszont azt is tudjuk, ha az ember csupán szellemi szempontok alapján keresi a boldogságot, akkor a fizikai megpróbáltatásokat is könnyebben elviseli…Egyébiránt még a mostani életünkben felbukkanó örömök is összekapcsolódnak a vallási gyakorlattal. Az élvezet és a fájdalom akár intenzív, akár enyhe, nem származik csupán felszínes külső tényezőkből; mindig van valamiféle belső okuk. Ezek pedig a szellem morális vagy amorális akcióinak többé-kevésbé lappangó lehetőségei. Most még szunnyadó állapotban vannak, akkor válnak elevenné, amikor az ember a külvilág bizonyos elemeivel találkozik, s akkor megjelenik a gyönyör vagy a fájdalom érzete. Ha nincsenek bennünk ilyen potencialitások, akkor mindegy, hányfajta és milyen külső tényező van jelen egyidejűleg, élvezet vagy fájdalom nem bukkan föl és el se tűnik.
Függetlenül tehát attól, hogy az adott következmények konkrétan milyen szenvedések formáját öltik, bizonyos, hogy a fegyelmezetlen szellemből fakadó negatív cselekedeteknek, illetőleg egyfajta felhalmozásának köszönhetik a létrejöttüket. A tett hatása lerakódik a szellemben, s ha ezután az ember erre alkalmas körülmények közé kerül, kialakul maga a szenvedés. Azt lehet tehát mondani, hogy alapjában véve mindenfajta gyönyör vagy fájdalom a szellemből ered. A szellem nem regulázható meg vallási gyakorlatok nélkül, fegyelmezetlensége pedig újabb káros tettek felhalmozásához vezet, amelyek megint csak nyomokat hagynak az ember szellemi kontinuumában, s ebből újfent szenvedés fakad és így tovább.”
(Tenzin Gyatso: Kulcs a középső úthoz)
Novak Djokovics szombaton könnyedén, 6:3, 6:2, 6:2-re verte a francia Jeremy Chardyt. Nyugodt menetelésében az is szerepet játszhat, hogy Djokovics a tornához közeli buddhista központot szokott felkeresni a meccsek között. „Nagy nyomás és stressz nehezedik ránk, ezért kell egy hely, ahol ki tudsz kapcsolni, és feltöltődni” – magyarázta a szerb, aki általában egy órát szokott meditálni.
Sokan már rég kiestek Barcelonában, ők nem meditáltak, csak vívták a maguk harcát gépiesen. Ebből fakad a következtetés, amely talán segít elviselni a körülöttünk tomboló őrületet: néha nem árt megállni, befelé figyelni kicsit, és derűs Buddha módján sub speci aeternitatis szemlélni a világ folyását. Mindez persze a mai Magyarországon veszélyes cselekedet, mert gondolkodást tételez, s ez a tevékenység nem komilfó Mária országában, ahol egyébként a buddhizmus a törvényhozók szerint nem vallás, mert ők úgy látták jónak, holott teljesen bizonyos vagyok abban, fogalmuk sincs arról, mit takar ez a világszemlélet.
Milyen érdekes egyébként, hogy boldogult úrfikoromban (még az ántivilágban) egy kocsmában elmélkedtem a buddhizmusról, mint olyan vallásról, amely számomra leginkább elfogadható, mert ebben a legkevesebb a transzcendencia, no, ekkor telepedett mellém egy III/III-as forma alak, aki sunyi szemmel megkért, hogy fejtsem ki neki rebellis nézeteimet bővebben. Én ezt nagy örömmel meg is tettem, látszott, hogy fingja sincs arról, mit hadoválok, de bizonyosan szép jelentést írt az ifjúságot fenyegető újabb szellemi fertőről.
Az az ember se értette, a jelenlegiek pláne. Körbeértünk.
Vélemény, hozzászólás?