Négerezés, banánozás, szívás – különbségek

Örökre kitiltották az NBA-rendezvényekről Donald Sterlinget, a Los Angeles Clippers tulajdonosát rasszista megnyilvánulása miatt, és a legsúlyosabb, 2,5 millió dolláros bírságot kapta az észak-amerikai kosárlabdaligától. Ezen kívül klubját elveszik, meccsre sem mehet. A botrány szombaton robbant ki, amikor a TMZ portál nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen valószínűleg Sterling hallható, amint – többek között – azt mondja egy nőnek, hogy ne vigyen feketéket csapata meccseire.

A felháborodás végigsöpört a ligán, jelenlegi és korábbi sztárok, többek között LeBron James, Kobe Bryant, Michael Jordan és Magic Johnson adtak hangot felháborodásuknak, egyúttal követelték egy emberként az üzletember legszigorúbb megbüntetését. Nem csak az NBA berkein belül, hanem az egész országban nagy visszhangot váltott ki az eset, még Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke is megszólalt az ügyben, ugyanis kifejezte reményét, hogy a liga megfelelően jár majd el.

Sterlingnek nem ez volt az első rasszista megnyilatkozása, ám a mostani keltette a legnagyobb hullámokat, ráadásul ezúttal a családja is elhatárolódott tőle. A tulajdonostól már korábban elhidegült felesége hétfőn közleményt adott ki, jelezve, hogy őt és gyermekeiket is lesújtották Sterling szavai. Hangsúlyozta, hogy a családban senki sem osztja ezeket a kirekesztő nézeteket.

A szponzorok a botrány kirobbanása óta sorra hagyják el a klubot. Már 24 szponzor szüntette meg vagy függesztette fel együttműködését Donald Sterling klubjával. Elsőként a Clipperst kilenc éve támogató CarMax jelentette be, hogy nem hajlandó a nevét és pénzét adni tovább a csapatnak, majd sorra tett hasonló bejelentést a többi szponzor, köztük a Red Bull, a Mercedes, a KIA Motors, a Virgin America és a Yokohama Tyres.

Más.

A spanyol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 35. fordulójában rendezett Villarreal–Barcelona (2–3) mérkőzésen nem akármilyen jelenetnek lehettünk szemtanúi. A vendégek egyik szöglete előtt Dani Alvest, a katalánok jobbhátvédjét banánnal dobálták a hazai szurkolók, a brazil pedig köszönte szépen a „gondoskodást”, és megízlelte a déli gyümölcsöt.

„Tizenegy éve játszom Spanyolországban, és tizenegy éve ugyanaz történik. Csak nevetni lehet ezeken az elmaradott embereken. Nem fogjuk ezt soha megváltoztatni, ezért inkább viccnek kell felfogni, és nevetni ezeken a visszamaradottakon” – nyilatkozta Dani Alves a frappáns húzásról a meccs után.

A Villarreal szurkolók segítségével azonosította a vétkes drukkert. A klub illetékes bizottsága időközben már meg is tárgyalta a rasszista drukker ügyét. A döntés értelmében soha többet nem teheti be a lábát az El Madrigalba, megfosztották szezonbérletétől és szurkolói kártyájától.

Eközben itthon pettingelünk a szélsőjobbal kormányzati segítséggel.

Mintegy húsz tüntető „foglalta” el a Szabadság téren a tervezett ’44-es német megszállási emlékmű munkaterületét. A csapat tagjai a polgári engedetlenség eszközével élve úgy döntöttek, testükkel akadályozzák meg, hogy tovább épüljön a szobor, amely a téren csaknem három hete naponta demonstráló és kordont bontó tiltakozók szerint egyrészt történelemhamisító, másrészt a Fidesz erőszakosságának, a kétharmados hatalom erőfitogtatásának a jelképe.

Tegnap a Szabadság téren „megtisztították” a rendőrök a terepet. Az immár három hete – eddig háborítatlanul – a helyszínen tiltakozók elleni fellépésre az adott alapot, hogy a józsefvárosi jegyző határozatával birtokvédelmet biztosított a kivitelező cégnek. Ez pedig feljogosított arra, hogy akár rendőri segédlettel is „birtokon belülre” kerüljön a kivitelező, és folytathassa az építkezést. A rendőrök a jegyzői határozat alapján először felszólították a tiltakozókat, hogy hagyják el a munkaterületet, ellenkező esetben kényszerintézkedést alkalmaznak. Volt, aki eleget tett a felszólításnak, mások maradtak.

Utóbbiak közt volt Mécs Imre, ’56-os halálraítélt, későbbi országgyűlési képviselő, a Szabadság téri tüntetések állandó szereplője is, akit korábban már garázdaságért gyanúsítottként hallgattak ki a rendőrök, mivel tiltakozó feliratot írt a kordont takaró fóliára. Mécs rögtönzött beszédet tartott az őket eltávolítani kívánó egyenruhásoknak demokráciáról, történelemről és jogról – hiába. Őt és másokat is, akik nem távoztak önként – így például a civil ellenállás egyik szervezőjeként feleségét, Magyar Fruzsinát is – a rendőrök egyszerűen felnyalábolták és kicipelték a kordonon kívülre.

Látod, ekkora köztünk a különbség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum