Két történet tegnapról, tessék választani!
A történelem átírására irányuló magyarországi és nemzetközi törekvéseket vetette egybe összehasonlító elemzésében a Financial Times. A londoni gazdasági napilap vezető politikai szemleírója a „Hogyan vezethetnek háborúkhoz a történelemkönyvek” című írásában megállapítja, hogy „ha a politikusok elkezdik átírni a múltat, félni kell a jövőtől”.
Januárban Vlagyimir Putyin orosz államfő elnökölt egy értekezleten, amelynek célja az egységesített iskolai történelemkönyv kidolgozása volt. Putyin „ideológiai hulladéknak” minősített számos jelenlegi történelemkönyvet, amelyek szerinte befeketítik a szovjet nép szerepét a fasizmus elleni küzdelemben, és nem szereti azt sem, ha azt mondják, hogy a Szovjetunió 1945-ben megszállta a kelet-európai országokat. A orosz elnök azt a történelmi nézetet részesíti előnyben, amely szerint a Szovjetunió a fasizmustól mentette meg ezeket az országokat.
(Hej, de ismerős.)
Ironikus módon Putyin Oroszországa jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal, az egykori szovjet tömb azon országával, amelyet jogosan érhet a vád, hogy „veszélyesen kétértelmű” módon áll hozzá a szélsőjobb történetéhez. Az Orbán Viktor vezette magyar kormány a jelek szerint ösztönzi Horthy Miklósnak, Magyarország egykori autoriter, antiszemita vezetőjének rehabilitációját. Országszerte több Horthy-szobrot emeltek, Budapesten emléktáblája is van, és erőfeszítések történnek az iskolai történelemkönyvek átírására, annak érdekében, hogy „hazafiasabb” alaphangot kapjanak – olvasható a Financial Times írásában.
A szerző szerint – csakúgy, mint Oroszország esetében – Magyarország szomszédainak is van okuk az aggodalomra a történelmi revizionizmus e járványa miatt. Horthyt egyebek mellett azért kedvelik a magyarországi jobbosok, mert a kormányzó hitt „Nagy-Magyarországban”, amely egy nap visszaszerzi elvesztett területeit. Ez a modernkori magyar nacionalistáknak is szívügyük – írta a brit lap.
És ez hölgyeim és uraim, kedves barátaim, szégyen, a rohadt életbe is. Ezért volt igaza tegnap Gyurcsánynak, aki ezt mondta: Nem vagyok én egy Orbán, hogy hazudjak. Meg ezeket is:
Ha az augsburgi csatában nyerünk, ma valahol Lotaringiában lennénk. Magyarországon nemcsak a meteorológiai hanem a történelmi szél is nyugatról fújt. Magyarországnak pedig rossz meteorológusa van, aki a szelet nem nyugatról, hanem keletről várja: Orbánnak hívják ezt a szélhámost, őt kell elküldenünk.
A magyar demokrácia 24 éves. Nem kellene felnőni drága barátaim? Szembe nézni, hogy nincs más lehetőségünk, mint beteljesíteni István óta tartó nagy küldetésünket, lehorgonyozni ezt a kompországot végre a nyugat partjainál.
Nem akarunk magyarság-igazolványt kapni Orbántól, és senki mástól. Magyarok vagyunk, magyarnak születtünk, tökéletlenül, csetlő-botlóan, de csodálatosan. Nem szeretem, ha abajgatják a gyerekeimet. Aki abajgatja, azt pedofilnak gondolom. Aki úgy gondolja, hogy ezzel az erkölcsiséggel megmondhatja, hogy és mit tanuljon a gyerekem, aki így ezzel a szemlélettel tanít erkölcstant és hittant neki azt politikai pedofilnak mondom. Nem szeretném, ha ezek mondanák meg a gyerekeimnek hogy mi erkölcsös és mi nem.
Mecsoda különbségek, ugye? Mindjárt itt van április 6, és dönteni kell.
Vélemény, hozzászólás?