Valamennyi bejegyzés

Demencia

Látod, ez már pont az: zuhanórepülés, danászta annak idején a Sziámi, és a rosseb se tudta, hogy vátesz veszett el benne, pedig az. És ha most azt várod nyájas olvasó, hogy miután a látleletet fölvettem, valamely szert is ajánlok a bajra, akkor csalódást kell okozzak. Nincsen. Én is csak könyöklök, és hallgatok.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

A xanax a rend

Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Jön, jön, jön: fizetős matekszakkör, na, ugye!

„Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra/ De te megszülettél/ És nem vagy se hülye, se vak/ Ha már itt vagy/ Ne hagyd, hogy leállítsanak!”

Posted in Egyéb
Tags: ,

Mocskos idők

Nagyon kicsesztek velünk, változtatni ezen nehéz, ám egyelőre még nem reménytelen.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Mocskos idők

Önfényező PR-akcióval járják az országot a kormány képviselői Orbán Viktor megbízásából. A pergamenszerű dokumentumok formájukban a középkori bizonyságleveleket idézik.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Éji vad – megvédenek megint

Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum