Valamennyi bejegyzés

„Ez már sok a többnél”

A celeb – mint azt a „Susogós mackókban” Brendon bölcsen kifejti – abból él, hogy nem csinál semmit. De ezt mért teheti ilyen látványosan?

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Hamis arany, dugóskönyv – celebjeink és az ország szintje

Aztán szépen, csöndesen kiderül, hogy a falloszok is hungarocellből voltak, sőt, Annácska is, meg a Berki, meg Klapka, sőt, az egész rohadt ország, és átverésileg aranyra pingálták a délibábot. Ez lehet, ha jól meggondolom.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Kelemen Anna Superman csecsemője

Választhat játékbabát is műanyagból, ezek aranyosak, és semmi törődést nem igényelnek, mintha magácskának lennének kitalálva. Gondolja meg!

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Reneszánsz celebjeink: Berki énekel, Győzike tanít

ilyen tehetség születéséhez a bolygók és csillagok oly sajátos együttállására van szükség, amely csak Salgótarján fölött lehetséges, és kétezer évenként egyszer fordul elő csupán. A TV2 a hülyék gyűjtőhelye mostanság, az emlegetett két pofa az ő aklukból bukkant elő.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ki herét vasaltat, ki pedig ideget

A jókurvaannyába küldött el egy stábtagot a csigatévé veretes műsorának forgatásán a mi Győzikénk. Az inkriminált opusz az Édes élet névre hallgat, olyan világot delirálva, ahogyan a TV2 meg a Győzike-félék elképzelik. Annyian vannak, mint a pelyva.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum