„Ez már sok a többnél”

Ne rémülj meg nyájas olvasó, nem ment el teljesen az eszem, habár a körülményeket mérlegre téve gond nélkül megtehetné. Én csupáncsak Peresztegi tanár urat idéztem a hajdanvolt Nagy Lajos Gimnáziumból, aki lányos zavarában egyszercsak a címbéli módon fakadt ki, mert megkeserítettük mi, neveletlen diákok az életét és oktató-nevelő munkáját a fizika órán. Viszont magam is Peresztegi tanár úrrá váltam néhány hírek hallatán, elborult az agyam úgymond, de mindegy is ez. Jóval inkább nézzük azt, mostanság mi sok a többnél, vagy több a soknál, a fene se igazodik ki már ezen az indázó-ingázó magyar nyelven, de azért mégis.
00121064
Gáspár Győző zebrás háza ismeretes azok számára, akik voltak annyira hülyék annak idején, hogy nézzék a dobozban ezt az idiótát, és jobb sorsra érdemes családját. No, ezt a házat akarta megvásárolni Zuschlag János, immár a mi örök Janink, aki éledezik a csüccs után, ami érdekes. A bíróság ugyanis Zuschlag teljes vagyonát elkobozta, így mostanában barátai támogatásaiból tengődik, de ügyesen teszi, ezt meg kell hagyni. A világhálón saját valóságshow-val szereplő két jómódú vállalkozó, „Halász” és „Béni” segítségével a múlt héten már szert tett egy Maseratira, most meg Győző kilenc éve eladhatatlan salgótarjáni kunyhója is köllött volna neki. Ilyen a gusztusa, de ez legyen a legnagyobb baja magunk közt szólva.

Ez az építmény amúgy gányadék, de legalább jó nagy, háromszázharminc négyzetméter, több fürdőszobás, garázsos és infraszaunás, hétszobás izé, a szebb napokat látott ház falai azonban repedeznek, hullik a vakolat, a kerítést rozsda rágja. Az ingatlanbizniszből így nem lett semmi, ezért inkább közös éttermet nyitnak „Két Zsivány” néven – legalább ez korrekt – a jeles épületben, ha már így egymás kebelére sodorta őket a sors. Viszont valamit nem értek. A celeb – mint azt a „Susogós mackókban” Brendon bölcsen kifejti – abból él, hogy nem csinál semmit, de ezt mért teheti ilyen látványosan, azt senkise tudja. Hogyan grasszálhat a millióival, amit ki tudja honnan a búbánatból szerzett, és a mi NAV-unk hagyja, amikor a Kalifaszi Józsit pár ezresért meg kőkeményen basztatja, ki érti ezt? A jómunkásember nem nagyon, mert van másik mókusom is, ím így.
Berki Krisztián és Kasza Tibor (Tibi)
Évi húszmillió forintot keres, de egyetlen cége sem hoz sokat a konyhára Berki Krisztiánnak, legalábbis a hivatalos beszámolók szerint. Az Édes Élet „sztárjának” több mint fél tucat cége volt, illetve van jelenleg is, ám ezek vagy megszűntek, vagy jelenleg is eljárás folyik ellenük. A sorozattal kapott havi kétmilliós bevétele pedig csak feljebb kúszott, hiszen Berki a FEM3-on már műsorvezetőként is dolgozik. A mérlegadatok szerint az életét bemutató show-val kapcsolatban szinte mindent elszámol költségként, amit csak lehet. Azaz úgy keres milliókat, és él luxuséletet, hogy alig adózik valamit. Mindeközben vagy végelszámolással, vagy kényszertörléssel egyre-másra szűnnek meg a cégei. Így megy ez. Több tucat feljelentés érkezett már az adóhivatalhoz Berki miatt, akinek a milliói körül rendszeresen vizsgálódik a NAV, és soha nem talál semmit, ez a jóember meg vigyorog a képünkbe. Ez az ország valami Amerika, a végtelen, becstelen lehetőségek földje. A hely a fontos, nem az agy. Azaz, igaza volt a tanár úrnak, ez már sok a többnél, de hogy mennyire, azt még magunk sem tudjuk. Én mondom, légy celeb, proletár, mindjárt másképp fog sütni a Nap is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum