A TV2 és a Skynet

Tudjuk, mi van, amikor a Skynet életre kel. Akkor Swarzenegger lesz belőle, aztán csak osztja a halált, mint a rosseb, és csak a nagy-nagy, fortyogó kohó tudja megállítani végül, hogy mindenki föllélegezhessen a moziban. Így megy ez.

Andy Vajna, aki a mi pénzünkön megvette magának – megaviktornak – játszóterül a TV2-őt, Kökény-Szalai Vivien formájában odavitte az ő Skynet-jét, aki önálló életre kelt, és csak szól neki a mordálya, azaz, röpködnek a népek a csatornánál, akárha legyek a lószar fölött.

Az Andy meg les ki a fejéből. Értetlenkedik – igaz, szűk körben-, hogy az ő mozijában miért így történnek a kirúgások, és miért így kommunikálják őket. Állítólag nem tetszenek neki a csatornájáról szóló negatív hírek, és már az a rohadt szivar sem esik annyira jól.

3-31 LeadHja, kérem, tetszett volna gondolkozni csöppet, egy tévé az nem kaszinó ugyanis, itt nem a félkarú rabló csilingel, hanem az emberek, akárha üvegszamovár vagy villamos. Viszont kérdésünk az volna egy-kettő, Andy drága, egyetlen aranyom.

Mi a baj? A kirúgások rendben volnának, csak a módjuk nem? Meg a kommunikáció? Vagy a kirúgások sincsenek rendben, tessen már eldönteni drága virágszálam! Ad kettő: ha nem tetszik magának, ami a kuplerájában zajlik akkor?

Hát nem maga a madám? Ha maga ül a pultnál, akkor le lehet cserélni a vezető ribancot. Ha meg nem, akkor ne tessen itt visongani minekünk. Vagy még nagyobb a baj, ha nem tudja, hogyan működik a NER. Ha meg igen, akkor pofázni nem ér.

Egyébiránt nem érne meg ennyit ez a Vajna nyüszögés, ha nem volna a NER-ben egyre több ilyen elszabadult hajóágyú, mint ez a Kökény-Szalai. Ezekbe beleprogramoztak valamit, aztán saját olvasatban, a főnök elvárásait túlteljesítve kaszabolnak maguk körül.

Újólag fölhívnám a NER munkatársak becses figyelmét az olvasás múlhatatlan fontosságára. Tudják, amit a kockásinges borostásak azért még űznek. Rengeteg mindent el lehet sajátítani a megsárgult lapokból, mint ezt is:

„Még ki sem mondta, sőt ki sem gondolta a parancsait, már végre is hajtották őket, és mindig sokkal messzebbre mentek, mint ameddig ő maga elmerészkedett volna. Mérhetetlen hatalmának magányában bolyongva már-már egészen irányt vesztett.”

Marquez látta Magyarországot, az hétszentség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum