Kapitány, kapitányom…

Kiss László, a tisztességben megőszült úszókapitány – mivelhogy egyszer minden kiderül – 1961-ben csoportosan elkövetett nemi erőszakért ült börtönben három évet. Érdekel ez engemet? Magánemberként nem igazán, ugyanis akkor születtem, amikor ő élvezte a bűnös örömöket.

Viszont így más megvilágításba helyeződik az az egész cirkusz is, amely az év elején zajlott Hosszú Katinkával a lemondok, és mégsem mondok le, pityergek egy kicsit, megminden. Azt mondja a tisztességben megőszült erre az egészre, hogy neki van erkölcsi bizonyítványa, és egész életében erkölcsösen élt.

Erre büszke lehet fölöttébb, ebben az országban kurva sok embernek van erkölcsi bizonyítványa, olyanoknak is, és olyanoknak legfőképp, akik nem kúrogattak úszólányokat. Viszont most jót röhögök – mert gonosz vagyok – a migráncsokon, tudjukmér.

uszasViszont a folyományok és reakciók. Gyárfás Tamás úszóelnök, akinek nagy szíve szottya a tisztességben megőszült, aszondja, hogy: „Kiss László ötven évvel ezelőtt “okkal vagy ok nélkül” megkapta büntetését. Az ifjúkori tettek már elévültek, és ha egy bűnös lerótta büntetését, joga van újfent méltóképpen beilleszkedni a társadalomba.”

Az úszóelnök egy megbocsátó Krisztus. Szíve joga, viszont adódik a kérdés, mit kezdjünk most akkor azzal a Köztársasági Érdemrenddel, amellyel rendelkezik a tisztességben megőszült. Hogy azzal mi legyen? Jobb helyeken visszaadják az ilyesmit ilyen skandalum után. Magyarország nem jobb hely, mint az tudvalévő.

Aztán mit kezdjen az a számolatlan szülő, aki számára most kiderült, hogy milyen farkas nevelgette az ő egyetlen leánykáját. Nehéz kérdések ezek, meg az is, hogyha Katinka kiállása miatt lemondott a tisztességben megőszült, akkor most megteszi-e? Vagy csak pityereg kicsit megint.

Más szemszögből pedig: mit takar az, hogy ő az egész életét erkölcsösen élte. Ezek szerint egy kis erőszak belefér az erkölcsbe, vagy azt épp felejtsük el, az nem az ő élete volt. Vagy épp, milyen lelke van ennek az embernek. Nehezen értem én ezt, de hát én egy igen egyszerű lábtörlő vagyok csupán.

Továbbá, hogy mik lesznek a folyományok, beperlik-e a privátkopo.hu-t, amely lap fényt derített az egészre, vagy csupán NAV vizsgálatnak néz elébe, ez még a jövő zenéje. Meg, hogy mi lesz a Prima Primissimával, mert az is van a tisztességben megőszültnek. Hogy akkor príma-e ő felsőfokon. Ez egy eldöntendő kérdés.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum