„Kedves barátunk!
Azért írunk Önnek, mert Magyarországnak ismét szüksége van a segítségére. Újra össze kell fognunk, hogy tovább tudjuk csökkenteni a rezsiköltségeket. Az elmúlt egy év során bebizonyítottuk, hogy együtt képesek vagyunk megálljt parancsolni a közszolgáltató cégeknek. A rezsiköltségek húsz százalékos csökkentésével megvédtük a magyar családok érdekeit. Mindez nem sikerülhetett volna az Ön támogatása nélkül. A küzdelem azonban nem ért véget. A külföldi közműcégek és bankok – nemzetközi politikai kapcsolataikat latba vetve – igyekeznek eltörölni a rezsicsökkentést. A jövő évi választásokat igyekeznek felhasználni arra, hogy érvényesítsék érdekeiket. Ha meg akarjuk védeni a közösen elért eredményeket, akkor újra össze kell fognunk. Az Ön lakóhelyéhez közel ismét tanácskozást tartunk, ahol egyeztetjük a rezsicsökkentés megvédéséhez szükséges terveinket. Most az a legfontosabb, hogy megszervezzük magunkat. Ezért a tanácskozáson a rezsicsökkentés eredményeinek védelmére létrehozzuk a Magyar Csapatot. Mi, akik ehhez a csapathoz tartozunk, úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem másodrendű állampolgárok Európában, ezért nem igazságos, hogy többet kell fizetnünk a közszolgáltatásokért, mint más európai polgároknak. Legyen Ön is tagja ennek a csapatnak! A Magyar Csapathoz csatlakozhat a tanácskozáson, de ha nem tud eljönni, akkor jelentkezhet a levél alján található telefonszámon is. Engedje meg, hogy sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánjunk Önnek! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”
Íme a legújabb mű. Azt gondoltam, hogy kaján vigyorral elszórakozom rajta kicsinyt, de rájöttem, hogy a nettó hülyeségen nem illik vigyorogni. Meg különben is, elment a kedvem a somolygástól, amikor úgy igazán belegondoltam, hogy milyen világot tükröz ez az újabb dolgozat, és a rémület jeges verítéke ütközött ki rajtam, hogy olyan országban kell élnem, amelynek ennyire debil főnöke van szinte korlátlan hatalommal.
Nem bír kikecmeregni a harcból. Ebbe valahogy belemerevedett három éve, és olyan vonzónak találta, hogy szakadatlanul folytatnia kell, mindegy, hogy a legyőzni kívánt szélmalmok nem léteznek, a harcolás fasza – véli -, és olyannyira tetszik neki a meglelt játék, hogy immár belevonja kitermelt bárányait is, mert ne legyenek illúzióink, követői szép számmal lesznek. Mindegy mit mond, bármekkora baromságot, mennek utána, mert a Fidesz mára nem párt, hanem egyház, hívői betartják a Szent Ágoston-i abszurdot: Hiszem, mert képtelenség. Gondolkodni minek, ha a főpap sem él ezzel a luxussal.
Kirekeszt megint. A Magyar Csapat mi vagyunk, aki ellenünk van, nincs velünk, mi több, méltatlan arra, hogy a nemzet tagja legyen. Te, aki belépsz ebbe a futballnyelven ideokádott szakrális közösségbe, a mi emberünk vagy, segítesz nekem, hogy a hatalmam megmaradjon, és ehhez nem kérem a véredet, csak az aláírásodat, mert ha ezt adod, akkor tavasszal bizonyára az ikszet is jó helyre teszed majd. Te magyar vagy, a többi kommunista libsibolsi selejt. Veled, te hitet tévő, a jövőben is együtt focizunk majd, a szerencsétlen minket megtagadók örüljenek, ha labdát szedni engedjük majd őket, de ez egyáltalán nem biztos.
Hazudik, és hülyeségeket beszél. Nem itt a legdrágább a rezsi Európában, a fizetés kevés. Arról viszont Kuszaszem barátjával közösen folytatott elcseszett gazdaságpolitikája tehet elsősorban. A küzdelem persze nem ért véget, csapataink harcban állnak, meg kell védeni a rezsicsökkentést a nemzetközi karvalytőkétől, ezt meg kell terveznünk, veletek híveim. Mintha szarna is rá, hogy mit pofázik a plebs, még az is amelyik amúgy isteníti. A paripa becses szerszámát, azt.
Az igazi elszólás pedig ez: Az elmúlt egy év során bebizonyítottuk, hogy együtt képesek vagyunk megálljt parancsolni a közszolgáltató cégeknek. Ha ez magyarul van, akkor azt jelenti, hogy sikerült leamortizálni ezeket, nem messze az idő, amikor az állam, esetleg néhány csókos fingé-hugyé megveheti, akkor lesz még a mostaninál is nagyobb heppység. Akkor már az is a miénk lesz – véli az agyhalott. Ehhez kér még némi demagóg támogatást.
Ne legyenek kétségeink, meg is kapja a CÖF-ig felérő tudatú hívektől, akik ugyan kisebbségben vannak, de amíg a többség hallgat, úgy vélhetik, hogy tényleg ők vannak többen. Ez megy három és fél éve, és menni fog további négyig a jelek szerint, ha a józanság szava végre nem horgad föl, és nem horgad. Így borít el mindent az őrület köde, már alig látni ki belőle. Éppen hogy.
Vélemény, hozzászólás?