Az ötös számú vágóhíd (tagkönyv) tulajdonosából előbukkant a Szentlélek, s mint jó keresztény és emberszerető, erősen cizellált felhívást intézett a menekültekhez, ím ígyen: „Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok… csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kurva anyátokba. Ez így elég érthető? …” Folytatta is hasonló hangnemben, amely emelkedettség melegséggel tölti el az ember lelkét, és legott büszke lesz arra, hogy ezzel az isten bárányával egy földet tapodhat, amely az ő hazája, vagy talán már nem, ha így mennek itt a dolgok.
Nem történt egyéb, minthogy a nemzet publicistája formába öntötte kormányunk, és elsősorban egyetlenünk gondolatait, aki, hogy oly magasságokba emelte őt kétmillió barom, mégse mondhatja el őszintén, mit is gondol erről az egészről. Ő csak megcselekedi, amit megkövetel a haza. Szerinte. Egy akolból valók ezek ketten, és még a folyományaik is, viszont veszélyesek. Most, hogy elfoglalták a médiát, és a csapból is ők ömlenek, hihetetlen gyorsasággal hülyül el a jómunkásemberek tömege. Szomszédom állandóan Kossuth Rádiót hallgat, és erősen mutatkoznak rajta a jelek.
Tegnap pár órára azt mondta a UPC itt a környéken, hogy nem szolgáltat. Nem jelentette be előre, karbantartott, vagy más okból, tök mindegy. A Kossuth csecsén nevelkedett emberem készen állott a megfejtéssel. Szerinte a zsidó amerikaiak lelőtték a műholdat, és most cseszhetjük a tévét. Köréje gyűltek szelíden a népek az utcán, és hallgatták az igazat, sőt, hevesen bólogattak is. Lemondóan somfordáltam el onnan, ennyi hülyeségre egyáltalán nincs orvosság. A baj az, hogy az ötös számú vágóhíd (tagkönyv) tulajdonosának emelkedett gondolatai az ilyen műholdasok tudatát termékenyítik meg, sőt, alaposan meg is trágyázzák.
Ami szép a dolgozatban, amely a magyar nyelv minden szépségét kiaknázza, hogy Finnországba, az ottani magyarul kitűnően beszélő menekülteknek van címezve, és hogy, hogynem, az ilyen műholdas tudatú honfitársainknál talál célt. Mindig is tudtam, hogy a véletleneknek mily óriási szerepe van mindennapjaikban, ez is jó példa rá. Vagy nem. Az ötös számú vágóhíd (tagkönyv) tulajdonosa egyébként a békemenetelők guruja, az első sorban szokott gyalogolni emelkedett szelleme minden büszkeségével. Most Európába készülnek, rendet vágni a káoszban – szerintük -, így talán északra is eljutnak. És látom, amint Zsóti az ezer tavak mellett lánglelkével szaval a sok arabnak, akik a mise után magukba néznek úgy őszintén, és hamuba sült pogácsát magukhoz véve elindulnak teveszart keresni.
Vélemény, hozzászólás?