Van az úgy az ember szerencsétlen életében, hogy magányában lesi a televíziót. Kapcsolgatás közben pedig örömmel fedezi fel, hogy az egyik csatornán épp Barca-Real meccs van, és éppen a Camp Nouban, ahol az ember annak idején már járt, és ürességében is csodálta. Tegnap viszont kilencvenezer katalán ordított, énekelt, tapsolt annak a meccsnek, ami rohadt jóra sikeredett. Nem történt semmi rendkívüli, futballoztak az arénában, arra méltó és szakmájukhoz mesteri fokon értő játékosok. A ’Nou közönsége magán kívül volt, mert nyert a csapata. A stadiont egyébként egy magyar miatt kellett átépíteni annak idején, akit Kocsisnak hívtak, mert a régiben az ő játéka miatt nem fért be a nép. Mindegy. Most ott csoda történt, amit labdarúgásnak hívnak, jó volt az estém is, nyert a Barca, erről ennyit.
Aztán, amikor ez véget ért, megnyomtam a távirányító gombját, és mit ád a jóisten, a másik csatornán megjelent egy hazai meccs, a Haladás-Diósgyőr, és ez fejbevert. Nem a szombathelyi fiúkról akarnék én becsmérlő szavakat írni, mert semmi jogom hozzá, jól küzdöttek, és döntetlen lett a vége. A magyar futball állapota sejlett fel egy szempillantás alatt, amint az egyik csatornáról a másikra váltottam, és láttam, mi folyik Európában, és mi idehaza. Bár bírálni valóm nem lehet, mert mint a vezértől tudjuk, a futball a kultúra része. Ha innen nézem, akkor meg bunkók vagyunk. Bizony, és nagyon. Nem részletezem a különbséget, ezt a kedves olvasó leleményére bízom, de kérem szépen, az ott Európa, ezek meg mi vagyunk. De a baj, hogy mi, illetve O.V. és bandája azzal a világgal áll folyamatos háborúban, ami a minőséget képviseli, a mi mostani hurráemberünk pedig velük szemben igyekszik egyre eltökéltebben visszavinni minket a mocsárba meglehetős sikerrel.
Ha magam várúr lennék korlátlan hatalommal, mint most ő, és – mondjuk – az íjászat volna a kedvtelésem, akkor mindenféle skrupulus nélkül lődöznék? Nem hiszem. Mindenhová Tell Vilmosnak képzelném magam, és mellé, vagy hozzá pályákat építenék, hogy lehessen hol gyakorolni az értelmetlenséget? Ez sem bizonyos, sőt, biztos, hogy nem. Akkor viszont adódik a kérdés: ő miért építgettet úri passzióból soha meg nem telő, senkinek nem kellő stadionokat, amelyek megalomán természetéből fakadva zabálják fel a százmilliárdokat, amit a rezsicsökkentés persze majd visszahoz. Millernek van egy csodás novellája, amely ezt a létállapotot rekonstruálja, amikor – mert a vezér szereti a steppet – arról ábrándozik, hogy milyen szép és jó lesz, amikor majd a stadionokban tömegek steppelnek. 
Ide tartunk. Grund nincs, labda nincs, foci végképp, stadionok épülnek mauzóleumok vagy piramisok helyett. Aki szeretné megérteni, hogy miket és miért hablatyoltam itt össze, kapcsolja be a tévét, nézzen meg egy ellenséges európai meccset, aztán akármely magyart, és megérti. A hollandok elleni 8:1 nem a véletlen műve volt, most az újabb fideszmagyarok szerint Csányi a hibás, az MLSZ elnöke, fél éve még cimbi, most már ellenség. Ki fogják csinálni hamarost. Erre mérget veszek.
Vélemény, hozzászólás?