A megfélemlítés módszertana

A választások közeledtével a Fidesz mindent bevet, hogy csírájában fojtsa el az őt bíráló hangokat. Most éppen bíróság elé citálják azokat a diákokat, akik a tavasszal úgymond elfoglalták a székházukat, pedig csak a kerítésen belül voltak, és ott mutatták föl csöndben táblájukat, miszerint „Az Alkotmány nem játék”. Álltak ott, nem hangoskodtak, nem gyújtottak fel semmit mint a 2006-os vandálok – akik ellen meg semmiféle eljárás nem indult, sőt lassan már hősök lesznek, az akkori rendőri vezetők meg szintén bíróság előtt vannak -, így valamit ki kellett találni, hogy ezek ellen a békés fiatalok ellen milyen alapon indítsanak eljárást. Ez meglehetősen mókásra – így egyben félelmetesre sikeredett -, mert így szól, hogy félelmet keltettek az arra haladó kisgyermekes anyukákban, kismamákban. Emlékszem a képekre, egy árva kismamát nem lehetett látni ott, ellenben sósavazni kívánó üvöltő CÖF-ös embereket igen. Abszurd ez az egész. Mint ahogyan az is, hogy a Kubatov pártigazgató alkalmazásában álló büntetett előéletű önkéntes székházvédő alak, aki pedig fizikai erőszakot alkalmazva vonszolt el egy diáklányt, az ügyészség szerint nem vétett semmit. Sőt, jót cselekedett a lányt mentette amikor odébb húzkodta, mert az épület életveszélyes.

Röhej.
szekhaz_diakok Még szerencse, hogy ezek a fiatalok egyelőre mókásnak tartják ezt az egészet, és azt mondják, tesznek rá, és nem mennek el a tárgyalásra, sőt, azon gondolkoznak, hogy ők meg a vonszoló alakot, meg a sósavazni kívánó ordibáló öregembert jelentik fel. Meglátjuk, egy dologban bízhatunk, a bíróság eddig még úgy-ahogy tartotta magát az épülő diktatúrában, kérdés az, hogy a helyzet fokozódásával meddig tart ki a becsület, és a jog tisztasága. Bár ez utóbbi ebben az országban irreleváns, a fiúk bármikor, bármilyen törvényt megszavaznak akár egy nap alatt is.

Ezért vagyok kíváncsi arra, mi lesz azzal a törvényjavaslattal, amelyet a napokban nyújtottak be, és amely az újságírókat fenyegeti börtönnel. Jó alkalom volt erre a bajai videó, de ezután minden szerkesztő háromszor is meggondolja, milyen tényfeltáró vagy leleplező anyagot ad le, mert nézzük, mit terveznek, ki mennyit érdemel?
– Egy évet, aki “abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt készít”
– Két évet, aki “aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz”
– Három évet, aki az előbbi tényállást “nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva” követi el (magyarán elsősorban a sajtó)
– Egy évet, “aki más, vagy mások becsületének csorbítására alkalmas hang- vagy képfelvételt úgy hoz nyilvánosságra, hogy gondatlanságból nem tud arról, hogy a hang- vagy képfelvétel hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú”

Gyönyörűséges új világunk újabb felemelő fejezete készül, mindent arra kihegyezve, hogy mindenki fogja be a pofáját. Ez nekem valahogyan nem tetszik. Elborzaszt, és öklendezésre késztet, pedig utálok hányni.

Lapzártám után érkezett: Nincs többé ügy – így döntött a Pesti Központi Kerületi Bíróság a Fidesz-székházat (pontosabban annak kertjét) az alkotmány védelmében megszálló demonstrálók ügyében. A rendőrség szabálysértés miatt indított eljárást, ugyanis a szervezet úgy ítélte meg, hoghy a táblákkal protestáló fiatalok visszaéltek a gyülekezési joggal. Ám a bíróság arra jutott, hogy effajta szabálysértést csak közterületen lehet elkövetni, ha ugyan – ám a tüntetők bizonyították, hogy közúton és a járdán nem demonstráltak, a különböző transzparensek csak a Fidesz székház kertjében kerültek elő. Így a bíróság arra jutott, hogy szabálysértés hiányában megszünteti az eljárást.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!