Az Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen.
A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt ötvenegy telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Nem mellesleg előtte még jól lemészároltak közösen egy másik indián törzset.
Mindezzel nem egyebet kívánok érzékeltetni, hogy nincsen új a nap alatt, és sőtebben, spengelerien: az idő körben forog. Úgyhogy nem kell semmin sem ajvékolni. Az idő tengerében, ami most történik velünk, csak egy hajszál, egy röpke pillanat. Mondhatnánk, hogy ez mégis az én életem, de mondhatnák ők is, akik most ugyanúgy befogadásért könyörögnek, mint a Mayflower legénysége annak idején.
És ugyanúgy a valós időt élték meg az emberek a tatárdúlás idején, vagy Mohács alatt. Mindezzel én semmi egyebet nem óhajtok ábrázolni, mint, hogy nincsen új a Nap alatt. Mindeközben ha valamely honfitársam azzal vádolna, hogy cinikus vagyok, akkor jó, cinikus vagyok. Viszont mondjon valaki egyetlen esetet, amikor a mostani őslakosnak egyetlen haja szála is görbült volna. Nem nagyon megy, ugye.
Tovább folytatva: ez a muszlimmal riogatás is ócska egy duma. A most nálunk átözönlő sokaság nagy része annyira muszlim, mint amennyire a KDNP keresztény. De nem is ez az igazi baj. Sokkal inkább az, hogy kietlen hazánkat a jelek szerint nem wampanoag tudatú népségek lakják, így aztán majd hálaadásra sem lesz itt semmi ok, igaz, eddig sem nagyon volt.
Vélemény, hozzászólás?