Hálaadás

Az Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen.

A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt ötvenegy telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Nem mellesleg előtte még jól lemészároltak közösen egy másik indián törzset.

indiánMindezzel nem egyebet kívánok érzékeltetni, hogy nincsen új a nap alatt, és sőtebben, spengelerien: az idő körben forog. Úgyhogy nem kell semmin sem ajvékolni. Az idő tengerében, ami most történik velünk, csak egy hajszál, egy röpke pillanat. Mondhatnánk, hogy ez mégis az én életem, de mondhatnák ők is, akik most ugyanúgy befogadásért könyörögnek, mint a Mayflower legénysége annak idején.

És ugyanúgy a valós időt élték meg az emberek a tatárdúlás idején, vagy Mohács alatt. Mindezzel én semmi egyebet nem óhajtok ábrázolni, mint, hogy nincsen új a Nap alatt. Mindeközben ha valamely honfitársam azzal vádolna, hogy cinikus vagyok, akkor jó, cinikus vagyok. Viszont mondjon valaki egyetlen esetet, amikor a mostani őslakosnak egyetlen haja szála is görbült volna. Nem nagyon megy, ugye.

Tovább folytatva: ez a muszlimmal riogatás is ócska egy duma. A most nálunk átözönlő sokaság nagy része annyira muszlim, mint amennyire a KDNP keresztény. De nem is ez az igazi baj. Sokkal inkább az, hogy kietlen hazánkat a jelek szerint nem wampanoag tudatú népségek lakják, így aztán majd hálaadásra sem lesz itt semmi ok, igaz, eddig sem nagyon volt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!