Gyertek velem kedves gyerekek mesebéli honomba, amely a tiétek is egyben, így az abban megszületett csodák – mert vannak bizony – mindannyiunk közös boldogságának visszavonhatatlan forrásai. Az utak országa itten ez, mint az közkeletű nem is húsz, de legalább negyven – ha nem több – éve már. Engedjünk teret a mese folyásának tehát! Tudjátok, minden gyönyörűség az M7-sel kezdődött, mivelhogy az oda szánt betonból elvtársaknak épült nyaraló a legendárium szerint, de az a világ kutyafasza volt úgymond ahhoz képest, ami most itt folyik.
Akkor a betont lopták, most a pénzt, és nem csupán nyaralóra, hanem abból a célból, hogy bekerüljenek a száz leggazdagabb magyar közé, és évről-évre egyre előkelőbb helyen. De nem is cél ez, nevezzük inkább folyománynak, járulékos elemnek. A lopás, mint kellemes időtöltés következménye csupán a listára kerülés. Így megy ez. Akkor azért elkészült az a kurva autópálya, ha hamar szétrohadt is, de legalább olyan szélesre készült, ahogyan az a nagykönyvben meg volt írva, de ma már erre is szarnak. Például a gázszerelő cége. Az egyik a sok közül, ezt tegyük hozzá gyorsan.
Az, amelyik az útépítéshez ért, ha nem kolbászt tölt éppen. Az történt kedves gyerekek, hogy mesém folyása meg ne szakadjon, szóval az történt, hogy gyönyörűséges fővárosunk egyik elcseszett kerületében utat köllött építeni. Pályázatot hirdettek, meghívásosasat, egyszemélyeset, és hopp, nyert is a gázszerelő, már mér ne nyert volna, ha már országos cimbora, ugye, meg még nem is gecizik, mert azt nem szabad. Neki is veselkedtek a sok-sok milliárdos ténykedésnek, és a nagy munka annak rendje, s módja szerint el is készült. Ment is a sok autós boldogan a csimbummos avatás után, hogy közlekedne, aztán meg nem tudott, a francba is.
Meglepődve tapasztalták, hogy nem férnek el egymás mellett. Próbálták így is, úgy is, mint a kecskék a hídon, de sehogyan se sikerült. Nosza, elővették a colstokot, és mit ád Isten, kiderült, hogy az út szűkebb, mint volt a nagy munka előtt, de még az előírtnál is keskenyebb egy méterrel, szerte az egész nagy kerületben. Kivétel persze akad, a helyi kiskirály, a fiatal demokratátlan frakcióvezető választókörzetében véletlenül minden jól sikerült. Hogy lehet ez? Fene se tudja. Említettem ugye, hogy az utak országa ez itten, ahol véletlenül, a semmiből előtűnve a negyvennyolcezres ember háza elé is flasztert varázsolt a jótündér.
Meg a Récsöl lagzijához is került hirtelen bitumen, hogy az ellopott mobillal gyorsabban tudjon eliszkolni a tolvaj, biztosan azért. Summa summárum, most kicsit áll a bál a gyönyörűséges kerületben, mindenki tanakodik, hogyan történhetett a skandalum. A fiatal demokratátlanok azt mondják, baj, az nincsen. Azért szűkebb, hogy hosszabb lehessen. Mivelhogy mindent meg tudnak magyarázni, ha nem megy, akkor meg a Gyurcsány. Végül is mindegy is. Majd jön a gyarmatosító únijó, jól visszaszedi a lóvét, amit erre adott, oszt jónapot. Azt hiszitek gyerekek, érdekel ez valakit is? Lófaszt, egyetleneim. Jóccakát.
Vélemény, hozzászólás?