Valami átok ül a magyar televízió mindenféle vadonatúj csatornáin, és mintha az égiek is azt akarnák, hogy a közmunkások hada ha már nem is röhög, de azért kurvaanyázzon, ha épp valamelyikre odakapcsol. Most épp az M4-re, s tegnap. A sportra szakosodott vezéri adó magyar futballt közvetített, ha van ilyen, és beleszaladt a késbe.
Egyszer csak hirtelen, váratlan szétment a vonal, és a jódógos polgár sörrel a kezében nem láthatta a felemelő produkciót, ami a magyar ugaron zajlott, amelyet stadionnak neveznek. Egy pillanat alatt omlott össze a varázs. A televíziónak most épp az égvilágon semmi köze nem volt az elsötétülő képernyőhöz, a Telekom rondította szét az élvezeteket.
Épp a meccs idején én sem tudtam telefonálni jó ideig, a kütyü azt írogatta ki, hogy csak segélyhívásra használható, meg hogy nincs hálózat. Istenem, van ilyen, még annak is örülhetünk, hogy a hőségben szétolvadó vezetékek közepette egyáltalán működik valami Isten segedelmével. Hanem a reakció, amelyet a vadonás új csatorna produkált, no, az egy méretes lakmuszpapír.
A rettegés valamitől, ami megüli a szerkesztőség lelkét, hogy ilyen karakán képzavarral illusztráljam mondanivalómat. Hogy az M1 emlékezetes debütálása után nem lehet hibázni, mert baj lesz. A vezér autodafét rendez, esetleg a csalódott honpolgár valahol a sötétben megpicsázza a műsorvezetőt vagy a kommentátort, itt már semmi sem lehetetlen.
Az még belefér a kalapba, hogy kiadják a közleményt, miszerint a közvetítés a Telekom hibájából szakadt meg, ez rendben volna. Ám a folytatás, amely azt tudatja, hogy a szétesett vonal ideje alatt született gólt a kedves néző egy későbbi időpontban megtekintheti, és nem máshol, mint az M4-en. Ez valahol lehangolja az embert.
Mert ki a faszt érdekel már az a rohadt gól másnap? Úgy képzeli a tekintetes csatorna, hogy mostan a polgár napokig el nem mozdul a tévéje elől, lesi, és várja a gólt, amit elmulasztani felérne valamely önkínzással, mert luk támadna az életében, ha kimaradna belőle a nevezetes öt másodperc. Mi tagadás sajátos egy dolog ez, és az ember immár mást nem is érez, mint sajnálatot.
Azért emberek ők, akik a vezéri tévénél dolgoznak, ha eladták a lelküket, akkor is. Viszont ebben az egy momentumban benne van az egész ország lényege, hogy fortélyos félelem igazgat itten. Elsősorban is azokban, akik közvetlenül függnek a hatalomtól, meg persze áttételesen mindahányunkban, mert közel az idő már, amikor kartotékok leszünk. Mint hírlik, sorra kéregetik ki a facebookos adatokat a demokrácia bajnokai. Mit mondjak, szar így élni.
Vélemény, hozzászólás?