Csattogóhal

A csattogóhal világnapja van éppen. Amióta megalakult az ENSZ nevű semmire sem és mindenre is jó világalakulat, sok jót nem igazán hozott a túlmisztifikált emberiség számára, amely, ha kozmikus léptékben számoljuk, nem sokkal hasznosabb a világegész folyására, mint a csattogó hal. Őreája az az igazán jellemző, hogy az Atlanti óceánban honol, valahol a Mexikói-öböl környékén, ahol a szerencsétlen Dél-amerikaiak indulnak az új világ felé lukas fenekű ladikokban, és mégis több neki a böcsülete – a mi böcsös jószágunknak -, mint a fölötte lavázó halászoknak, akik nem csattognak ugyan, de jószerint ugyanúgy új vizek felé vágynak, csak olykor levegővétel híján nem képesek csattogni, ilyképp világnapjuk sincsen nekik. Tán nem csattognak öléggé. A csattogó hal világnapja van ma épp.

csattogóhalEzt kell tudni a nagyrabecsült jószágról: „Korall- és sziklazátonyok közelében találkozhatunk vele, gyakran barangol például a zátonyok szomszédságában elterülő homoksíkokon és kavicsos foltokon. Mélyebb vizek viszonylag sík fenekéről is került már elő vonóhálós halászat során. A fiatal példányok gyakran élnek együtt tengeri sünökkel azok tüskéi között úszkálva a sekély parti öblökben. A húsz centiméternél nem nagyobb egyedek gyakrabban tartózkodnak a partok közelében fodrozódó, zavaros vizekben, a mangrove területeken, és a partoktól beljebb fekvő zátonyok part felőli és mélyebb vizek felőli oldalain is. Ahogy növekszik, az egyre mélyebb vizeket részesíti előnyben, kivéve télen, amikor a sekélyebb részekhez vándorol. Élhet magányosan, vagy a hasonló méretű egyedek rajainak részeként. Tápláléka halakból, tengeri rákokból (sáskarákokból, és egyéb rákokból) és fejlábúakból áll. Frissen, szárítva-sózva és fagyasztva is hozzájuthatunk, kereskedelmi szempontból fontos szerepet tölt be, ám az Indiai-óceán bizonyos régióiban a nagyméretű példányok tudvalevőleg ciguatera-mérgezést okoznak.”

Na mostan. Mindezeket akármely korallzátony-lakó egyedről is le lehetett volna srejbolni. Hogy világos legyek teljesen: nincsen énnékem semmi bajom a csattogósokkal, éljék világukat, amint nekik tetszik, csattogjanak jókedvükre. Ámde az ENSZ névre hallgató gittegyletet tán mégsem ilyen elsődlegességek miatt alakították a hitlerizmus ellenére, mostan meg csattognak, míg a víz fölött meg arat a halál. Jut eszembe, az ISIS nevű gyermeki alakulatról arra jutnak minduntalan, hogy egyre inkább hálózza a Föld nevű bolygót. Ezzel megelégesznek, miközben csattognak. Furcsa egy gömbszerű űrbéli képzödmény ez a Föld nevű bolygó, az rohadtélet. Itt tartunk éppen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum