Aztán Récsöl megjön

Miután Manócska jól seggberúgta Mazsolát. mert eltakarta a kilátást a Futrinka utca elől, teljes erejével útra kelt az élet és az álmok édes utcáján, a magyar honpolgár szedált fejében, és arra a következtetésre vetemedett, hogy az általa ismert univerzum teljesen kifordult a sarkaiból. Minden tele lett legott fekete lukakkal, amelyek Cseh Tamás óta tudvalévőleg nem létező égitestek, mint a hatvanas évek, de ez bántó kitérő.

Mazsola már hosszú ideje elhaladott a picsába, messzire a Futrinka utcától, mert úgy látta, sőt, tapasztalta, hogy ott a Mekk Mestereknek jó, de nagyon. Ezek a furfangos szakállasok kaptak meg minden munkát, elbaszták ugyan, de senki nem rúgott a szőrös seggükbe. Házak dőltek össze, minden bajok voltak, de Rémusz bácsi megoldotta ezt is, mint mindent a furfangos szemüvege mögül. Ment tehát minden a maga elcseszett útján.

manócskaDe egyszercsak besuhintott a kénköves. Annyi dolog akadt a Futrinka utcában, hogy nem volt elegendő Mekk Elek. Illetve Elekek lettek volna, csak fél káposztáért már nem állt senki a sorba, húztak vastag csíkkal a Futrinkóba, mert ott nem csak káposztát kaptak, hanem kolbászt is mellé dögivel. Manócska vakarta a csúcsos sisakját, mint a rosseb, hogy mit is tegyen, mert a Futrinka utca néptelenné kezdett válni, ami ciki volt, amikor épp Malackával tárgyalt a Százholdasban.

Haza köll hozni a Mazsolát, döntött így Manócska, és kiáltványt intézett minden Futrinka-féle hebehurgyaságba idegenbe ment bevándorló Mazsolához. Gyere haza, itten vár a Kán – meg az – aán. Mindenki hülyének nézte, de egyszercsak hirtelen és csupáncsak kurvanagy meglepetés érte. A tökház ajtaján dörömböltek, és nem a Mazsola állott ottan, hanem a Récsöl. Itthon vagyok a messzi távolból, apu, rebegte hősünknek. Mi tévő legyek? – tette még hozzá. Manócska azonmód hülyült meg, és ezt válaszolta néki: Szaladj innen Récsöl, amíg még tudsz, menj te a picsába. Mazsola nézte ezt az egész cirkuszt, és mosolygott. A bajusza alatt, ami pedig nem is volt neki.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!