Másik Magyarország

Tegnap felvirradt a nap, megkezdődött az új tanév, és egy másik, még hülyébb Magyarországot látott már amúgy is sokat tapasztalt mesebeli szemeivel, illetve nem is igazán más volt ez, hanem inkább mélyebb, igazabban magyar, amelyet régebbi kiadású honfitársaink ismerhetnek, a fiatalabb lököttek meg sírogatnak érte visszafelé.

OV nem állta meg, hogy a nagy tanévnyitó buzgalomban, amely ezt az évet jellemezte, maga is bele ne szője – igaz egy iskola átadásán, de azért mégis – magvas gondolatait. A miniszterelnök nem tartotta helyesnek azt a korábbi gyakorlatot, amely puszta gyermekmegőrzővé változtatta az iskolákat, de szerinte nem volt érthető az sem, hogy tanítási napokon, kora délután mit keresnek az utcákon általános iskolás diákok. Arról is beszélt, hogy a neveléshez hozzátartozik a napi rendszerességgel végzett testmozgás is, ezért vezették be a mindennapos testnevelést. Kitért az erkölcsi nevelés fontosságára is, elkerülhetetlennek nevezve a világban való tájékozódáshoz a hit- és erkölcstan bevezetését, mert – mint fogalmazott – olyan polgárokat szeretnének nevelni, akik „egy szilárd értékrendszer talaján állva különbséget tudnak tenni jó és rossz között”. A miniszterelnök a tanévnyitón beszélt arról is, hogy az iskolák „működtetésének” állami átvételével fokozatosan az ország minden szegletében azonos színvonalú oktatást kaphatnak majd a gyermekek.

Úgy tűnik, azonos színvonalút kapnak: szarabbat. Bevallottan halvány fingjuk nincs, mit kezdjenek a kölkökkel a tanítás után délután négyig, holott kötelező lesz ott lenni, a „szilárd értékrendszert” közvetítő hit-, illetve erkölcstan tananyag nincs kész, nincsenek tornatermek, ahol a testet naponta lehetne nevelni, ugyan a 15 éves gyerek köteles délután négyig az iskolában ücsörögni, de ha betöltötte a 16-ot, akkor mehet Isten hírével, a szakmunkásokból jóféle robotokat képeznek ezentúl, etc, nem érdemes folytatni, csak az arrogancia, az megy, de nagyon. Debrecenben is volt tanévnyitó, ott egy Kósa nevezetű forintbedöntő mondta meg a tutit Fidesz-stílusban.

Ezt művelte a „nagyember” a Népszabadság szerint: Az őt hallgató pedagógusok és az iskola vezetése is megdöbbenhetett, amikor Kósa Lajos azt mondta: az iskola vezetése két éve nem mer neki ellent mondani, mert azt nem szokás. Azt is hozzátette, hogy amit ezután az oktatásban mondanak, az parancs. Aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett mást kell keresni. Nagyon-nagyon sok tanulmány, kutatási eredmény szól arról, hogy fantasztikusan fontos egy ország számára, hogy a legtehetségesebbekkel hogyan bánik, hogyan gondozza őket, ezért az egész átalakítást tulajdonképpen az motiválta, hogy próbáljuk meg megváltoztatni az oktatási rendszerünket, és erőnek erejével elérni, hogy a legrosszabb tíz százalék a legjobbak között legyen, meg a legjobb tíz százalék is a legjobb tíz százalék között legyen, Jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollegáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.

Az alakulóban lévő erkölcsi rendről meg csak ennyit: három fiatalember egy előadás után, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal támadt Alföldi Róbertre a nyílt utcán, aki állítása szerint egy múzeumba menekült be a szitkozódók elől, majd kihívta a rendőrséget. Az egyenruhások két férfi ellen intézkedtek, garázdaság vétsége miatt indult eljárás az ügyükben. A művészt az István, a király rockopera szegedi bemutatója előtt is fenyegették, a Papp László Budapest Sportarénában tartott pénteki premier előtt pedig radikális jobboldali tüntetők tiltakoztak a szerintük botrányos rendezés miatt.

Ehhez nincs mit hozzátenni, csak a másik abszurdot, ezt a szegény iskola fűtsön Erzsébet-utalvánnyal elnevezésű újabb bohózatot, amelyről közlemény született: Évente hozzávetőlegesen 100 tonna elszámolt Erzsébet-utalványból készül brikett; az így keletkező tüzelőanyag fűtőértéke a tűzifáéval azonos, és kiválóan alkalmas a fűtési költségek jelentős csökkentésére. A pályázatra szeptember 30-ig jelentkezhetnek az ország 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségében lévő, alap- és/vagy középfokú oktatási intézmények. A nyertesek több tonna fűtőanyaghoz jutnak hozzá Erzsébet-utalványból készült brikettek formájában. A tavalyi, első brikettpályázat tapasztalataiból kiindulva a közleményben felhívták a figyelmet arra, ha a pályázó az adatlapot rosszul vagy hiányosan tölti ki, akkor azt nem tudják elbírálni. További információk és a pályázati adatlap a www.erzsebetutalvany.hu honlapon találhatóak, az Erzsébet-utalvány brikettpályázat menüpontban. A pályázatokat legkésőbb október 7-ig bírálják el.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Bokréta a kalapon, ugye.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum